Tegnap este nagyon különös bicikliutam volt hazafele. Elöször a kerekesszekes foxival talalkoztam, akinek megvolt ugyan negy laba, de a hatsok mintha felig hianyoztak volna. Ezert hatul ket kerekkel szerelte fel szeretö gazdaja.
Epp ezen tünödtem egy haromfös kerekparos konvojban haladva, meg hogy vajon a foxi gazdaja szerepeltette-e valaha show müsorokban (remeltem, hogy nem), amikor mellenk ert egy robogos es elkezdett kiabalni valamit. Konvojunkat ket lany es egy srac kepezte. Meg voltam gyözödve, hogy a robogos azt kiabalja, "Helmut", ezert kicsit meglepödtem, amikor harmunk közül az egyetlen lehetseges Helmut vett egy hirtelen jobb kanyart. Am pontosan ekkor a masik lany is jobbra kanyarodott, igy Helmut kenytelen volt nekimenni egy oszlopnak, es annak rendje es modja szerint esett egy karikaturisztikusat.
Epp ezen tünödtem, amint a konvoj maradek tagjakent mentem tovabb, de a motoros tovabbra sem hagyta abba a Helmutozast (most mar egyertelmüen nekem), ezert visszavigyorogtam ra, gondoltam, örült (hosszu ö), összekever valami haverjaval. A lampanal mindketten lefekeztünk, es ekkor megint belekezdett. Kiderült, hogy a Helmholtzplatzot keresi, ugyhogy utbaigazitottam.