Életemben még ilyen fancsali képpel nem álltam szilveszterkor, mint idén a Merlinben viceházmesterrel a kezemben (később sós viceházmesterrel), ahova éppenhogy csak bejutottunk fél 12 után. És pont éjfélkor S. barátnőmet kivéve minden drága cimbora a helyszín legkülönbözőbb pontjaira szóródott szét, így aztán S. barátnőm - abszolút szimpatikus, csak hát kár, hogy nem ismerem őket - barátainak kívántam boldog új évet (miközben pont úgy nem hatott át az euforikus hangulat, mint Alien barátomat).
Állítom amúgy, a város legnagyobb lökdösődős barmai gyűltek össze arra az éjszakára (tisztelet a kivételEKnek) meg amúgy sem értettem, miért kell nekem pont Erik Sumo Bandet néznem egy ilyen szimbolikus napon (már előző éjszaka is szimbólumokkal hadakoztam). És akkor egyebek mellett erős vágy fogott el a Vittula után, és akkor jött pár sms meg egy telefonhívás, mely mind-mind azt támasztotta alá, hogy ott a legjobb nekem. És a Vittulában 2008-ra tényleg jóra fordult minden.