Ellenszenves, indulatos, primkó bejegyzés

Sznob (és az, amelyiknek már mérhetetlenül elege van a szarpofozásból) énemet kicsit zavarja néha, amikor 1-2-3 év késéssel végre hungarinak is kezd bejönni pár dolog, amiért én a pre/poszt és valódi berlini időkben lelkesedtem, de mindenki csak nézett furcsállón, amikor épp lelkesedtem értük. Picit le is szoktam erről, egy-két jelentősebb függésemet kivéve, amikért továbbra is rendíthetetlenül lelkesedek.
Aztán 1-2-3 év után megérkeznek ide, a Nord-Balkánra is a dolgok, és akkor – azok is, akik korábban elnéző mosollyal bólogattak, hogy jól van stelpácska, majd megnyugszol – ugyanúgy lelkesednek, értő tekintettel vizsgálják a dolgokat, szép szavakkal méltatják őket stb. stb. Szegény sznob énem meg ilyenkor vicsorog, a másik meg röhög rajta, hogy te meg bazdmeg mit képzelsz magadról, hogy te vagy a Janus Pannonius?

A legutóbbi ilyen a Persepolis. Két és fél éve képregényes könyvben olvastam és elájultam tőle.