Valószínűleg nehezen tudta értelmezni Tiszafüred partmenti népe a kb. háromnegyed órás vízi show-nkat ami a derékig érő vízben helyben előreszaltó ugrálástól a háromemeletes embertorony építésig ívelt. (Természetesen még hátraszaltókat is ugráltunk két-két srácedzőtárs (vagy cimbora) válláról.)
Másnap aztán alig éltem és a ladik orrában fekve csak akkor nyitottam fel a szemem, ha a többiek jelezték, hogy különösen szép tájra érkeztünk. Amúgy pedig kezdődő arcüreggyulladásomat kúráltattam a nappal.
Az szinte biztos, hogy ez volt az idei utolsó nyári élményem, holnap hideg tájra utazunk és csak szeptemberre jövünk vissza.