Valamelyik filozófustól azt idézték ebben a nagyszerű filozófia könyvben, amit még mindig nem sikerült elolvasnom a végéig, hogy olykor rögzítsd azokat a pillanatokat, amiket nagyon élveztél és gondolkodj el rajtuk, miért.
Hát a Szigeten volt ilyen néhány, például a tánc a monszunban, és amikor munkailag üldöztük Eugene Hütz-cöt, aztán az isteni Yellow Spots zenekar a művéres szerkókban, és amikor az összes kollega jól berúgott a Hilltopnál, meg az az egész este pufostul és vicces eseményestül, meg hogy az egyik napra kijött Ádám Berlinből, meg a közös munkák a kollégákkal, na és persze a jézus-testű, higanymozgású ska zenekar énekese a színpad előtt, a tépettcsirkére dizájnolt izlandi zenekar, a viceházmesterek, a sok kis ismerős a backstage-ben, dj Gerzson produkciója, a Leningradban a dagadt, aki összetört két széket, és mindnek a megkoronázása, az utolsó este, amikor a legóember volt olyan kedves, hogy hazacipelt a hátán.