Már megint olyan szép pillanatok voltak az elmúlt néhány hétben, amik ugyebár megismételhetetlenek. Élesen két ilyenre emlékszem:

1. amikor a három héttel ezelőtti rakendroll esküvőn azzal az öt vállalati kolleganővel ültünk a lebukó nap egyre enyhülő fényében, akiket a legjobban szeretek az egész vállalatból

2. a Madness koncert után a backstage-ben ugyancsak a vállalat kitűnő tagjaival ugráltunk zuhogó esőben minden számot kritika nélkül végigüvöltve éjjel kettőig (háromig?).

A come my lady, come come my lady you’re my butterfly, sugar baby-re indultunk el haza, nem a tavalyi esetből kiindulva, hanem mert már a bőrünk legfelső rétege is beázott. Azt hiszem, végleg a vállalat elkötelezettje lettem (és akkor a szombat esti ingyenivásról a Hilltopban még meg sem emlékeztem.)