Megérkezett Charlie, itt a tavasz.
vasárnap, február 25, 2007
péntek, február 23, 2007
Nemrég kapcsolatba kerültem az EasyJet egyik marketingesével és megkérdeztem, mi ez a nagy vidámság náluk. Azt mondta, megpróbálja kinyomozni, hogy ez netán az üzletpolitika része-e és majd küldeni fog egy emailt (ebben én természetesen nem hiszek), de addig is leírom legutóbbi utazásom vicceskedését:
Lucy légikísérő bemutatja a legénységet: "... és egészen hátul gubbaszt John a konyhában, ahová tulajdonképpen való"
Aztán volt még egy ennél is jobb poén leszálláskor, de azt sajnos elfelejtettem.
Lucy légikísérő bemutatja a legénységet: "... és egészen hátul gubbaszt John a konyhában, ahová tulajdonképpen való"
Aztán volt még egy ennél is jobb poén leszálláskor, de azt sajnos elfelejtettem.
hétfő, február 19, 2007
A Berlinale – de főleg az azt követő beszélgetések, melyeknek szinte mindegyike azt sugallta, mennyire esetleges manapság egy film sztorija – közben rájöttem, mi lenne az első mondat, amivel egy önéletrajzi elemeken alapuló fikciós izét kezdenék:
„Puszkász is dead” – ezt egy riói fotós srác mondta nekem egy egykori rabszolgatelepen Paraty mellett a konyhában, rögtön a bemutatkozás után, miközben E.-vel valami csirkés kaja létrejöttében működtünk közre. Már napok óta nem láttunk tévét és internetet, reggelente vízesésben tisztálkodtunk és az esti bulikig olyanokkal ütöttük el az időt, hogy lestoppoltunk a capoeirás tezsvírekkel az óceánhoz vagy a folyóban fürödtünk vagy néztük, ahogy a helyiek fociznak a rióiak ellen vagy aludtunk vagy csak néztünk ki a fejünkből. Amúgy 3x ismételtettem meg a sráccal a mondatot, mire rájöttem, hogy Puskásról beszél.
A nagypapám testvére mindig oltogat, hogy írjam le bolyongásaimat, ám a nagypapám testvére nem tudja, hogy mennyire béna vagyok sztorimesélésben. Mindegy, ha valaha mégis, kezdésnek ez pompás lesz, utána már csak 5-6000 mondta, és kész.
„Puszkász is dead” – ezt egy riói fotós srác mondta nekem egy egykori rabszolgatelepen Paraty mellett a konyhában, rögtön a bemutatkozás után, miközben E.-vel valami csirkés kaja létrejöttében működtünk közre. Már napok óta nem láttunk tévét és internetet, reggelente vízesésben tisztálkodtunk és az esti bulikig olyanokkal ütöttük el az időt, hogy lestoppoltunk a capoeirás tezsvírekkel az óceánhoz vagy a folyóban fürödtünk vagy néztük, ahogy a helyiek fociznak a rióiak ellen vagy aludtunk vagy csak néztünk ki a fejünkből. Amúgy 3x ismételtettem meg a sráccal a mondatot, mire rájöttem, hogy Puskásról beszél.
A nagypapám testvére mindig oltogat, hogy írjam le bolyongásaimat, ám a nagypapám testvére nem tudja, hogy mennyire béna vagyok sztorimesélésben. Mindegy, ha valaha mégis, kezdésnek ez pompás lesz, utána már csak 5-6000 mondta, és kész.
hétfő, február 12, 2007
péntek, február 02, 2007
"A Nyugat felfalt, tönkretett minket. Mindenbe beleütik az orrukat, a levesünkbe, a cukrunkba, még az alsónadrágunkba is bekukkantanak. Kikészítettek minket. Ám egy napon, lehet, hogy csak ezer év múlva, de véget vetünk ennek a szemfényvesztésnek, kiírtjuk őket a levesünkből, a tésztáinkból, a lelkünkből. Most pedig egyél meg egy mentolos bonbont!"