Semmi mondanivalóm nincs, de herczegzolisan leírom, hogy berlinben voltam a hétvégén, és ezért ott megint elhatalmasodott rajtam az érzés, hogy tulajdonképpen minden milyen tökéletes (ennek azóta persze vége), és megint belebotlottam előre nem kalkulált ismerősökbe (háromba is), akik közül az egyiket ráadásul kamerástul és winkler nórástul várta a kulturház a reptéren. Különben meg a '97-es minneapolisi landolás (dörgés, villámlás, viharos szél, félhangosan imádkozó amerikai csaj) óta ez volt a második paraérkezésem, kételkedtem is benne, hogy egyáltalán kapunk leszállási engedélyt.

és az easyjet személyzete ismét nagyon vicces volt, ezúttal a pilótát terjeszteném fel humorherold-díjra ('in the terminal building you can switch on your moile phone, tell your family yes! we' ve arrived to budapest')