Most már ott tartunk, hogy egy nemzetközi hírű tanár is rázendített, hogy mekkora spíler vagyok a capoeirában, aki azért volt itt, hogy megnézze a csoportunkat a novemberben esedékes övvizsgánk előtt, aztán úgy távozott, hogy fikázgatott meg dicsérgetett ezt-azt, engem meg kikiáltott jó nagy tehetségnek. Valószínű nem véletlen ez, maguktól átszerveződtek itt a prioritások, pl. sokkal koncentráltabb vagyok capoeira-munkavégzés közben, mint pénzkereső munkám során, bár szerda óta az egyensúlyi helyzetet célzom meg.