Végülis csak három évet kellett várnom arra, hogy a pasi, akivel egy napon születtünk rájöjjön, hogy milyen vicces-mulatságos is lenne, ha együtt ünnepelnénk a születésnapunkat Amszterdamban. Ezért a hétvégén erőt vett magán (nem lehetett könnyű neki, dupla skorpió) és felhívott, amit én természetesen nem hallottam (épp vaddisznósültet fogyasztottam vadasmártással átszellemülten), és noha ő épp Franciaországban lesz a jeles napon (ahol neki fontos capoeira eseménye lesz), én pedig Budapesten (ahol nekem fontos capoeira eseményem lesz), javasolta, hogy találkozzunk.

Mondjuk mindig igen viccesek ezek a találkozások. A legutóbbi óta például feszt próbálok rájönni, hogy ott volt-e társaságunkban még kedves kis rágcsáló is, vagy csak fata morgana.