Mit is mondhatnék? Három hét lábadozás alatt semmi egetrengető esemény nem történt, hacsak az nem, hogy elköltöztem a hegyre és ismét meggyőződtem róla, hogy az emberek mennyire hitetlenek nagyvárosi vadállatok témában. Álltam a ház előtt, miközben a tesómék meg a cimbijeim - beleeértve S. leendő lakótársamat is - a plafonig megtöltöttek egy szobát a cuccokkal, én meg őriztem az autót. Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy furcsa, cuppogó hangon közeledik felém egy állat, a hang alapján macska nagyságú. Odanéztem, de épp beosont egy autó alá, majd hamar ki is osont, megbámult egy kicsit, és fickándozva továbbsétált. Görény volt vagy esetleg nyest. Amikor ezt elmeséltem, S. természetesen nem hitte el, és egy nagyon frappáns "Beszívtál?" kérdéssel reagált, igaz ekkor már több mint három órája pakolta a cuccaimat. Én mindenesetre jól megsértődtem.
Aurélie-vel is beszéltem, aki javasolta, hogy költözzünk Tahitire, az öccse már ott van pár hónapja, és alighanem ő is megy. Kérdeztem, van-e ott capoeira, mondta, hogy szerinte ott minden van, így nekem elméletileg mindegy - itt már úgyis alig motivál valami.