Enjoy your metatarsal

"Szia sorstárs!" - ezt tegnap kiabálta egy járdán ücsörgő srác a Millenáris fölött és vigyorogva integetett a mankójával. Jeleztem neki, hogy egyforma mankónk van, róla meg megtudtam, hogy nemrég síkrészegen törte szilánkosra a lábát. Előtte két perccel a szembejövő gördeszkás tinédzser kívánt gyors gyógyulást, a mellettünk elhaladó pasi meg azt mondta halkan a barátjának, hogy "pedig milyen szép". Az ellenőrök mellett úgy megyek el, mintha simán láthatatlan lennék, el is határoztam, hogy ínségesebb időkben mankóval tömegközlekedek. Mondjuk az érdekelne, hogy benne van-e a munkaköri leírásukban, hogy sántáktól ne kérjék a jegyeket, vagy ez velük született jól eltitkolt tolerancia.

Ma először próbáltam meg futni a busz után hat métert, végül kenguruszrű hektikus ugrálás lett belőle.
Ma először jöttem mankó nélkül dolgozni, és ma először nem adta át senki a helyét a villamoson. Holnap sürgősen visszatérek a mankós közlekedésre.
(Itt a címben szereplő területről az alaptudás.)