Sosem foglalkoztattak az élőlények misztikusan, fát is csak egyetlen egyszer öleltem meg, akkor is noszogatásra. Mondjuk az igaz, hogy a karmám érdekében meg az értelmetlen halál elkerülése végett Izlandon egyszer a hafnafjorduri kikötőben visszadobtam egy palacsinta formájú halat a vízbe, de kb. ennyi. Egy bizonyos kutya miatt most viszont lehet, hogy mindez megváltozik.
Vasárnap ugyanis eltörtem az egyik lábközépcsontomat (haránt), na és már rögtön a törés pillanata után képtelen voltam ráállni, ezért egylábon ugráltam a Margitszigeten. Egyszer így ugrálás közben kicsit elfáradtam és leültem megpihenni, mire odaszaladt hozzám egy kutya, és mint aki csontot (csontot húha!) szagolt, odaugrott a törött lábfejemhez és ezerrel elkezdte nyalogatni (mezítláb voltam - napsütés, rét, virágok, happiness ugye). Ott ültem álmélkodva, a kutya meg tényleg mint valami karitatív-szolgálat egy percig nyaldosta a törött lábamat, néha rámnézett, aztán elment.