vasárnap, május 07, 2006

Nyilván ma is elmondtam legalább ötször, hogy soha többé egyszerre ennyit. Legkevésbé amúgy azt a mozzanatot nem értem - eddigi emlékeim és kapott információim szerint - hogy amikor megkérdezte az mc srác, hogy vannak-e németek a teremben, mért tettük fel egyszerre az Aurélie-vel (aki Bécsben élő francia) egymástól teljesen függetlenül és tök magától értetődően a kezünket. Főleg, hogy a kérdezővel pár hónapja hosszasan diskuráltam magyarul. Különben meg vicces este volt, hogy a pozitívumokat említsem.