Nem is mondtam, hogy Krakkó minden várakozásomat felülmúlta: ahhoz képest, hogy nem túl nagy, és viszonylag jó állapotban megmaradt a belvárosa, nem ilyen steril szépelgő város, mint Salzburg, hanem vagány és klassz, mint mondjuk Tallin. És az is látszik, hogy a lengyelek gazdasága mennyivel jobb a mienknél, nemcsak az euró-zlotyi reláció miatt, hanem az utcakép is ezt sugallja, meg ahogy az emberek kinéznek stb.

Péntek este a helyi lap munkatársának javaslatára egy remek belvárosi szórakozóhelyen mulattunk, Paranoia a neve, de ez asszem csak az alsó szinté, mi a középsőn voltunk, a legfelső szint pedig meleg bár. Na és a mi szintünkön épp a totál idióta Dick4Dick zenekar lépett fel, egy piros síbakancsos-feszülős alsógatyás-trikós összeállításban zenélő énekessel, aki egy idő után elunta az ordítást és inkább a színpadon fetrengett meg néha smárolt egyet a haverjával viccből.

Hosszú hónapok után végre egy normális klub, normális klubélettel, nem ilyen dumcsizós, szenvelgős, beülős, amivel Budapest csordultig tele van. Egy tök hagyományos klub, ahol nem megy haza senki azért, mert elfogyott az ülőhely, ahol üvöltve táncolnak a táncparketten, ahol szappanbuborékok hullnak az emberek fejére a szappanbuborékfújó gépből és ahol lehet semmiségekről beszélgetni ismeretlen lengyelekkel.