Most meg egy olyan történt velem, hogy otthagyva a berlini cimborákat indultam volna hazafelé a Gödörből (ahova spontán rábeszélésnek engedelmeskedve mentem), mire elém ugrik egy ilyen copfos csávó, hogy nana, ugye nem gondolom komolyan, hogy haza akarok menni, álljak már meg és igyak vele valamit. Miután mondott egy jó okot arra, hogy miért maradjak, maradtam.
Súlyos előítéleteim vannak a barnahajú copfos csávókkal szemben, de aztán ez a copfos hirtelen fellépett az asztalra, és lenyomott egy viccesen eró táncot, egy kicsit úgy mint BB hat évvel ezelőtt a salzburgi bulikon, mielőtt még a részegség végső stádiumába nem került. Meg még azt is mondta, hogy négylábú asztalokhoz van szokva, ezért nem tökéletes az előadás. Tulajdonképpen innentől vált - a copfja ellenére - szimpatikussá, de aztán megjelent a két berlini cimbora, azzal, hogy mennek felköszönteni a festőt a szülinapján, és mivel ő az egyik utolsó arc, akit hazatérésem előtt láttam Berlinben, jól velük mentem én is, pedig addigra a copfos már lemászott az asztalról.