U2 1.

Ültem a motoros cimbi nyakában, üvöltöttem a One-t, kalimpáltam a kezeimmel és teljesen valószínűtlen volt, hogy körülöttem 70 000 ember örül annak a négynek, aki ott van legelől (és kábé olyan lelki nyugalommal játszik, mintha az otthoni próbatermében ülne). Giccsesen szép volt.
És hátborzongató.
És flash, bár nem szeretem ezt a szót, de az volt.