Citromsárga nadrágjához találomra kiválasztott egy kék-piros-fehér csíkos pólót, amiből hirtelen mozdulatok esetén valamint ha nagyon kihúzta magát, előbuggyant a sörhasa. Már jóelőre ott állt a keverék előkészítve a vödörben az ajtó mellett, nem volt más hátra, minthogy felemelje és ráerősítse a csomagtartóra. Zsebrevágta a másfél méter hosszú hajókötelet és elindult.
Annyit már útközben eldöntött, hogy a valahol a Schönhauser Alleén adja elő a mutatványt, de hogy pontosan hol, azt még nem találta ki. A dübörgő metró mellett tekert, amikor meglátta a Netto melletti kis teret. Nem volt hivalkodó nagyságú, éppen csak valamivel szélesebb volt a járda mint általában, céljainak tehát épp megfelelt. Leemelte a vödör tetejét, a kötél két végét alaposan összecsomózta,belemártotta a vödörbe, megforgatta kétszer-háromszor, hogy jól magába igya a keveréket, és megkezdte a mutatványt.
Két végénél fogta a kötelet, megfeszítette, s amikor újra meglazította, óriás, fél-egy méter átmérőjű amorf szappanbuborékok váltak le az ovális lyukról.
Hamarosan kis tömeg képződött köré, a gyerekek és a kutyák megpróbálták elkapni a tűnékeny szobrokat, a felnőttek mosolyogva nézték, a sárganadrágos ember pedig higgadt küdetéstudattal a szemében tette a dolgát.

Ő volt az óriásszappanbuborékeregetőművész. Aus Prenzlauer Berg.