Bocs, ezen a héten már másodszor, de mit csináljak, ha egyszer az én agyamban nem rendeződnek össze így a gondolatok. Még mielőtt jól összeállnának, szétesnek darabokra. Kevesebbet kéne ugrálnom lehet.
Ez tehát most a Podmaniczky :

"Magyar írók a berlini ösztöndíjak okán a város ezer arcát írták már le, hogy ma olyan, mint a régi Párizs, hogy pezseg és zizeg, és fejlődik, mindenütt daruk dolgoznak, és valami egészen különös hangulat ragad itt az emberre. Van benne egy kis birodalmi méltóság, finom önbecsülés (ami itthon nincs), és olyanféle derű, ami akkor sugárzik a városról (az emberről), ha van elképzelése a jövőjéről (és a múltjáról), és ha jó kondícióban van. Azt hiszem, ez a legjobb kifejezés, Berlin most jó kondícióban, mondhatni, jó passzban, amire minden oka megvan, és amiről látszik, nem kérészéletű."

Csak a jövőre vonatkozó kitétellel nem értek egyet. A város ötvenmilliárdos adóssága és a közel húsz százalékos munkanélküliség nem járul hozzá okvetlenül a biztos jövőképhez. De mintha ez a jelenre valóban nem nyomná rá a bélyegét.