Az Asian Dub Foundation gitárosa ismeri és használja a jelünket, az égbe mutató mutatóujjat, a másik gitáros, a basszeros, akivel a 2002-es Szigeten tök véletlenül összehaverkodtunk, meg kiköpött olyan, mint a Berta Pista. A feka énekes egy az egyben Mestre Sorriso-ra hasonlít (lehet, hogy nem így írják) a capoeira világából, csak előbbinek több foga készült aranyból. Senki ne áltassa magát, hogy egyéniség.

Azt mondjuk nem értem, mért kell egy koncertet pontban 9-kor elkezdeni, amikor az utolsó pillanatban átrakják egyik helyről a másikra, melyek ráadásul nincsenek is olyan közel egymáshoz. Mondjuk az dicséretes, hogy a kedvenc számommal zártak.