Nem bírtam azt, ahogy a salzburgiak németül beszélnek, tök idegesítőek voltak, sőt, még csak meg sem próbálták megértetni magukat, és soha nem mondták, hogy "Schönen Tag noch!" Ezzel szemben minden elfogultság nélkül állíthatom, hogy a berlini, de főleg a kelet-berlini akcentus nagyon tetszetős. Itt van pl. ez a szép mondat, amit ma kaptam sms-ben (Na dit is ja wat. Komm jut wieda zurück! Wahr wohl keene jute ize zu lesen, wa?), miután közöltem Christopherrel, hogy az egyetemről az edzés felé tartva sikerült annyira belemélyednem a Dorian Gray-be, hogy egy Oberspree nevű megállóban észleltem, hogy kábé Szigetszentmiklósnak megfelelő magasságban tartok kifelé a városból.
Az egész Berlinerisch-láz egyébként azzal kezdődött, hogy egy edzőtársam elkezdte nyomni szombat este viccből, aztán rákattanttam (a beszédmódra, nem az edzőtársamra) és nem tudtam lekattanni róla éjjel háromig. Dit is ouk jut so.