Cécile-lel megpróbáltunk negyed óra késés után csöndben beosonni a teljesen megtelt szemináriumi terembe, amit egyrészt az akadályozott meg, hogy Cécile nagyon határozottan bekopogott az ajtón, valamint az, hogy a tanár háta mögött foglaltunk helyet a földön, szemben a hallgatósággal. Gyorsan rájöttünk, hogy a tanár legalább annyira lesz izgalmas, mind a vízállás jelentés, így húsz perc múlva eldöntöttük, távozunk. A diszkréciót ezúttal az zavarta meg, hogy Cécile a földről való felemelkedés közben közepes lendülettel lefejelte a táblát, a hallgatóság őszinte örömére.
Cécile-nek most búb van a fején, a második félév pedig elkezdődött.