Pár másodpercig úgy tűnt, hogy Amszterdamban vagyunk. Egy boros helyen ültünk R-el és a húgával, ahol a fogyasztás után mindenki érzés szerint fizet (biztos ami biztos alapon azért a tulaj szúrós tekintete előtt). Szóval ücsörögtünk ott békésen, amikor egyszer csak felbukkant egy piroshajú, rasztacsimbókos csávó, kezében kosárkával, kosárkájában alufóliába csomagolt szilvásgombóc nagyságú elemózsiával. Odalépett az asztalunkoz, gyérfogú mosolyát ránkvillantotta "Möchten Sie ein space cake?" kérdezte olyan természetességgel, mintha hóvirágcsokrok lennének a kosarában, majd továbbállt a következő asztalhoz.