Ott volt R-éknél az a pasi a másik Bp-i capoeira csoportból, a GCB-ből és persze másfél órán át nyomtuk a ki mit gondol a capoeiráról és ki kit ismer c. játékot (gondolom rajtunk kívül mindenki kellőképpen unta), aztán jött a mutassatok valamit szöveg, szabadkozás, önkéretés; végül kézenállás és könnyed akrobatikázás lett a dologból. A. és R. is becsatlakozott, és nagyon jól nyomták. R. egyszer csak kitalálta, hogy csináljunk hárman egy embertornyot, mint a spanyolok, én persze minden ilyen ötletet lelkesen üdvözlök, úgyhogy felmásztam R. és A. vállára és fogtam a kezüket és eleinte nem mertem elengedni, de rábeszéltek. Nagy nehezen felegyenesedtem, elértem a plafont és ekkorra elszállt minden félsz és para. Meghatározhatatlan ideig álltunk így a szoba közepén, és az egész olyan volt, mint egy időutazás a gyerekkorba és volt benne egy csomó könnyedség meg baráti melegség.