Hangulatilag tetszett a Berlinálé, bár ilyen szempontból nem vagyok mérvadó, szinte minden békés célú és/vagy politikai töltettől mentes tömegrendezvényt kedvelek (jó, a Budapest Parádét nem). Az már más kérdés, hogy egyetlen kimagasló filmet sem láttam - mondjuk a One Day in Europe állítólag jó volt, meg a Gespenster is, de ezekre nem volt jegyem -, meg hogy egy B-kategóriás film nyerte az Aranymedvét. Mondjuk engem ez sem zavar, a Berlinálé dolga, majd legközelebb jól nem veszik őket komolyan.

Ma utolsóként a Stadt als Beute című német filmet néztük meg, ahol naná, hogy az utcánkban lakott az egyik főhős, egészen pontosan a balra lévő szomszéd házban, és tök vicces volt, amikor kinyitotta az ablakot, és pont jött a villamos, és az egésznek olyan hangja volt, mint itthon. Ha kicsit romantikusabb lennék, biztos becsuktam volna a szemem és elképzeltem volna, hogy ott állok a nyitott ablaknál, beleszippantok a levegőbe, érzem az ismerős szagokat, barna hajamat cinkosan tekergeti a lágy szellő... jaj ne már.