"Felkerült a pont az i-re
kiderült a nagy titok."

Ezt mondta, mielőtt a kezembe nyomott egy piros krepp papírba csomagolt cd-t karácsony előtt két nappal a király utca és a körút sarkán. "Most bontsam ki vagy karácsonykor?" - kérdeztem tőle. "Szívesen megnézném, milyen arcot vágsz" - válaszolta vigyorogva, enyhe izgatottsággal a hangjában.

Óvatosan elválasztottam a celluxot a papírtól, feltépkedtem a lehajtásokat, kihúztam a cédét...és egycsapásra világossá vált, hogy ő az a bizonyos szécsi pál, akivel több mint egy éven át váltottunk udvariasan visszafogott hangvételű emaileket.
Nagyjából egy hónappal szakításunk után ütött be a metamorfózis, onnantól kezdve vigyázott rám virtuális sanzonénekesként diszkréten és csöndben. Bennem meg csak néha merült fel a sanda gyanú, amit ritka találkozásaink során jeleztem is neki, ám ő minden alkalommal meggyőzött, hogy vaklárma. Így egy idő után elkönyveltem magamban, hogy nem ő az.

Hát ez volt december második nagy meglepetése.