És az is csodajó, hogy amikor kinézek az ablakomon, látom a tévétorony tetejét. Na jó, a gömböt nem, csak az antenna felét, de ha abból indulunk ki, amit Györgyike 2005-ben mondott, azaz, hogy a tévétorony Berlinben THE GOD, akkor én szakrálisan egészen kivételes helyen élek.

Hát így otthon lenni Hungariban, hogy az ember tudja, hogy
1. csak három napig tart
2. hogy tíz fokkal melegebb van, mint Berlinben
3. hogy épp belecsöppen a fantasztikus Sárgaföld fesztiválba a Vittulába, aztán meg átsétál egy punkos koncertre a Jelenbe
4. hogy tudja, hogy nem kell dolgoznia ott, ahol nem akar
5. hogy az a dolga, hogy a szintén fantasztikus WAMP fesztiválon sétálgasson és beszélgessen naphosszakat
6. hogy kap egy megfontolandó munkaajánlatot és nagyon érdekes cédét
7. hogy látja a barátait, akik közül a legtöbbnek szemlátomást kezdenek jóra fordulni a dolgai
8. hogy még a családjára is jut ideje
9. hogy három nap alatt kétszer ebédel finomat a Castróban,
hát ennél nincs is felemelőbb.

Az egyetlen szomorúság, hogy van, aki elől el kell titkolni egy efféle utazást, de ez is lesz majd másként. (Wannabe cimborám gasztro és lakásfelújítás témaköröket is érintő, komplex Sárgaföld fesztiválbeszámolója itt.)

Most pedig másfél héttel Madonna, és 5 nappal saját látogatásom után el is megyek a Kaffee Burgerba, mert az itteni edzőm ma éjjel debütál, mint DJ.

Másfél hét hippis haveroknál lakás (Berlinale + lakásinterjúk - nem is tudom, melyik volt a fárasztóbb) után végre van WG Berlinben, mondjuk egy olyan forgalmas út mentén, ahova józan megfontolásból soha nem költöztem volna, de mivel elegem volt a hippis haveroknál lakásból és az állásinterjúkra emlékeztető lakásinterjúkból, és mert a lakótársak felettébb megnyerőek, beköltöztem. És szerencsére még épp Prenzlauer Berg szélére.
Két év után mindjárt ismét motorozni fogok R-rel, cimboraságilag hamburgerezés céljából.

Vettem Berlinbe egy repülőjegyet a bringámnak és magamnak. A bringa egy ezressel drágábban utazik, pedig nem kell illetékeket fizetnie. Furcsa.