Nahát, amióta szombat délután a körúton elhúzott mellettem egy kocsi, amiben négy csaj ordítva énekelte a Szomorú vasárnapot, folyton ezt a bánatos melódiát hallgatom (meg természetesen egy-két Péterfy Bori nótát is az esti koncert óta). Erre mit látok most a Last.fm-en? Hogy egy napon születtünk Seress Rezsővel a héten szombaton, nem vasárnap.

Szombaton adtam életem első autogramját (más esetre nem emlékszem legalábbis) egy hűvösvölgyi iskolában, ahol kb. 6 elsős-másodikas és harmadikas osztály előtt tartottunk bemutatót. A gyerekek elképesztően belelkesültek, tapsoltak, meg énekeltek, aztán a leglelkesebbek a végén odajöttek, hogy írjuk alá a szórólapjaikat. Én egy hal nevét írtam rá.

Két poszttal korábbi kérdésem meghallgattatott: Berlinben töltöm a születésnapomat a kedvenc zenekarom koncertjén (majdnem tutibiztos!), így a szokásos éves Vittula ünnepséget egy héttel későbbre halasztom. Most legszívesebben telenyomnám felkiáltójelekkel és szmájlikkal ezt a posztot, de önuralmat tanúsítok.

Amúgy roppant fáradt vagyok, Párizs óta annyit capoeirázom, mintha külön díjaznának érte, plusz munkailag is sokat dolgozom (ezért mondjuk díjaznak, de csak pénzileg).

Na, azt hittem, milyen sokat utaztam már, aztán a térkép szerint kicsit sem. Mondjuk napokig töprengtem 2001-ben, hogy elmenjek-e pár órára Izlandról Grönlandra, aztán úgy döntöttem, nem éri meg. Na, azt most nagyon sajnálom, hogy nem piros.
Amúgy innen meg innen van. A színező meg innen.

Ez tetszett a legjobban

Párizsban. Most letargikus vagyok és levert (minden, ami le-vel kezdődik), pedig Párizsnál még Budapestet is jobban szeretem.

Ma egy nagyon különleges nap virradt ránk

A Rádió Cafén 8 órás hírek után jött a különös dolog: lejátszották a Rotfronttól a Zhenyát! Most gyorsan gyűjtésbe is kezdek, hogy a születésnapomat a kitűnő multikulti zenekar koncertjén ünnepelhessem Berlinben (a repülőjegy már rohadt drága, legfeljebb autóval lehet menni). Szóval kedves olvasók, a munkahelyi asztalom felett van egy sárga kosárka (valami béna pr ajándék), az alma alá várom a felajánlásokat és amúgy is minden megoldás érdekel.

Igen, a nyúl valóban elköltözött tőlünk, aztán meg el is ugrált a világba, viszont a péntek esti házibuliban találkoztam az unokatesójával, aki majdnem tökéletesen úgy néz ki, mint ő. De ez mellékszál, a lényeg, hogy új lakótársunk van, a középkorú skót, aki elképesztően furcsa. A folyosón lévő faliujságra például a harmadik napon kihelyezett egy 4x4-es fotót önmagáról valamint egy ennél valamivel kisebb képet Máriáról (a szentről). Vannak más különös dolgai is, eddig egyen kaptam fel nagyon a vizet: amikor elmosta a majoranna-izlandi lazac-olivaolaj-fehérbor szószt tartalmazó serpenyőt, amivel még konkrét terveim voltak.
Mindig mindent elmosogat és eddig minden éjszakai érkezésemkor (péntek hajnali 5, szombat éjjel 2, útban a Rudas felé) /hajnali kelésemkor kijött a szobájából.