you' ve come a long way, baby

2009-09-14T02:20:00.001+02:00

csak hogy itt is meglegyen: idén eddig a leonard cohen volt a legjobb. a második legjobb a faith no more. őrületesen rendben van az, aki több tízezres tömeg előtt megeszi a cipőfűzőjét.

That's I call a juropéer lifestyle

2009-06-27T21:38:00.003+02:00

Azután, hogy 3 napig Szlovéniában voltam (a csodaszép Bledi tónál ill. a nagyon juropéer Ljubljanában), majd dolgoztam 3 napot, és aztán 3 napot Londonban voltam, megállapítottam, hogy nagyon bírnám ezt a juropéer életstílust. Úgysincs most pasim (miért is?), egy utazós korszak pont jól jönne.

2009-06-17T22:29:00.007+02:00

Állítólag ide megyünk holnap vagy holnapután :)

Körbetisztítják az irodaházat

2009-06-17T22:27:00.001+02:00

céges köremail:
"A munka várhatóan 2 hetet vesz igénybe, ezalatt az alpinisták az épület külső oldalán dolgozva, körbe letisztítják az üvegfelületeket.

Az alpinisták a munka során rövid időre feltűnnek az ablakok külső oldalán, az esetleges kényelmetlenségekért elnézésüket és megértésüket kérjük."

2009-06-10T00:16:00.002+02:00

A macska meglett. Rémülten csövezett Mechwart-ligetben néhány napig, aztán valahogy befogta a gazdája, de még tájékozódnom kell, hogy.
A kompani nem telefonált.
Ma véletlenül megismerkedtem annak a műsornak a szerkesztőjével, amit minden reggel hallgatok ébredés után. Mondtam, hogy mindig azt várom a legjobban, hogy milyen zene jön a nyolcórás hírek után. Megkérdezte, mit szeretnék holnap és felírta.
Rájöttem, hogy a 13. kerbe kellene költöznöm.

Tele van az ínyem varrt sebekkel. Ezért:
- nem tudok nevetni
- nem tudok grimaszolni
- nem tudok edzeni
- viszont tudok a kétórás műtéttel villogni
- tudok drakulásan ijesztgetni
- tudom sajnáltatni magam.
3:3: régóta mondom, hogy a világ végső soron mindig egyensúlyra törekszik.

Leragasztott fej

2009-06-03T22:17:00.005+02:00

Ha gyerekes, ha nem, ha kicsinyes, ha nem, éreztem valami különös örömöt abban, amikor leragasztottam az elmúlt mintegy másfél évemet lefoglaló pasi fejét a Virág elveszett macskájának a hirdetményével.

Legalább három okot fel tudnék sorolni, miért volt jogom hozzá, de leginkább azon háborodtam fel, hogy milyen alapon rakja ki az ismeretlen plakátragasztó pont az utcánk elejére, otthonomtól mintegy 200 méterre az arcképét, ráadásul azt a képet, amelynek a fotózásán jelen voltam. És ahol remekül szórakoztunk.

Az eset után felhívtam a Virágot, hogy ha felhívná a hirdetőoszlopos vagy a poszteres kompani, nyugodtan irányítsa bármelyiket hozzám a részletes és indulatoktól nem mentes magyarázatért. Mondta a Virág, hogy oké, de előbb megpróbálja elmagyarázni nekik a szerelmi bosszú fogalmát.

(remélem, a macska meglesz.)

2009-05-17T04:36:00.002+02:00

Egy nagyon bizarr bevetésen voltam, most értem haza, de a fölöttünk lakó elmebeteg szomszéd ellehetetleníti az alvást, mert valami kegyetlen free jazzt hallgat hangosan, pedig megérdemelném én ezt a pihenést, derekasan megdolgoztam érte.
De mivel most úgysem alszom, leírom, hogy kb. egy hete Vittula-törzsvendégi mivoltomban ismertek fel a városban a Vittulától egy teljesen eltérő szórakozóhelyen. Nagyon büszke voltam, még így is, hogy a Sorin a múltkor azt mondta egy utánam érdeklődő cimbimnek, hogy mostanában nem nagyon járok oda.

2009-04-11T23:03:00.005+02:00

Lehet, hogy tényleg azt kellene tenni, amit itt páran egy ideje duruzsolnak a fülembe: fogni az elmúlt másfél év történéseit és megírni jól. Mondjuk a sértődések miatt valami fiktív környezetbe kellene helyezni az egészet, de persze lehetne a műfaj botránykönyv is, és akkor el lehetne tekinteni a fikciótól. Csak kár (nem kár), hogy ebben a műfajban én nem utazom. Mindennek két okból látom szükségét: 1. egyre gyorsabban felejtek 2. a Bukowski-féle ok, aki konkrétan kizárólag azért írt, hogy ne kelljen délelőtt tíz előtt felkelnie és hogy legyen pénze alkoholra. Én már csak az első miatt roppant boldog lennék.

Ezen kívül el kellene utaznom Isztambulba és Moszkvába.

Tegnap meg milyen jó volt már a quartos buli. Próbáltam elmagyarázni az Aurélie-nek - akivel ma megnéztük a szuper Frankenstein-tervet a Bárkában -, mire rávágta a megfejtést, hogy az ilyen bulik a szinergia miatt jók. (Én még Blümchen érdemeit emelném ki.)

2009-04-04T15:41:00.000+02:00

A blogok szerepét eléggé átvette a facebook.

Holnaptól 30 napos kísérlet

2009-03-31T16:49:00.005+02:00

Holnaptól kipróbálom, ki tudok-e jönni 130 ezer + tíz rugós kajajegyből, ha muszáj.
Kiszámoltam ugyanis, hogy ennyit tudnék összekaparni, amennyiben hirtelen munkanélkülivé válnék.
Csak a capoeira övvizsgánk hétvégéjére függesztem fel a kísérletet, ami a 18-i hétvége, és tuti bebulizunk, meg nagyon főzni sem lesz időm három napon át. Mondjuk szívás, mert a hónap elején pont megyek fogorvoshoz meg fodrászhoz, még eldöntöm, hogy ezt beleszámolom-e.

Amiről nem vagyok hajlandó lemondani:
- egészséges kaják
- mobiltelefon használat bármikor
- kis mulatságok
- RotFront koncert az A38-on

Amiről hajlandó vagyok lemondani:
- BKV havibérlet
- luxuskaják (tengeri halak pl. :( )
- mozi (van még egy csomó film a gépemen, amit nem néztem meg)
- kozmetikus
- ruhavásárlás
- német újságok
- utazás

Nem eldönthető:
-taxi

Nagyon izgalmas lesz.

2009-03-25T17:30:00.002+01:00

Ez a blog így nem jó, vagy meg kell változnia vagy be kell fejeződnie.

Ez a Slumdog Millionaire tényleg pazar film (ez a Danny Boyle meg tényleg egy zseni már évek óta), mondjuk idén még mindig a Garapa a legpazarabb film, amit láttam.

Új rekord

2009-03-23T01:04:00.001+01:00

Rekordot döntöttem lázilag: 39.1, szombat este 9-től óránként egy egész fokkal emelkedett, miközben elképesztő jó gondolataim támadtak, kár, hogy nem volt erőm feljegyezni őket.

2009-03-17T22:43:00.002+01:00

Egy héttel ezelőtt még azon töprengtem a legtöbbet, hogy
1. előbb kenjem be magam fényvédőkrémmel, aztán napozzak, és csak utána menjek be a vízbe
2. előbb menjek be a vízbe, aztán kenjem be magam fényvédőkrémmel, és csak azután napozzak.

Ehhez képest most úgynevezett nagy létkérdések találtak rám, szinte minden téren, ami egy 21. századi átlagembernek fontos lehet.
Nem mondom, hogy nem nyomasztanak roppantmód.

2009-03-15T23:20:00.005+01:00

És szombaton, amikor megláttam a Legóembert, aztán belépett a Bambiba a Vera, aztán jött a többi kis barátom, meg a szokásos buli crew, aztán amikor a hajó hátsó szegletében megláttam az ő kis barátait, akikkel tulajdonképpen több időt töltöttem az elmúlt fél évben, mint a saját családommal vagy a legközelebbi barátaimmal, és amikor sorban ölelgettem meg csókolgattam össze mindenkit és még az is örömét fejezte ki a dolgok alakulásán és gratulált, aki valamivel több mint egy éve még azt üvöltözte nekem, hogy épp itt az ideje, hogy lelépjek az országból, na akkor rájöttem, hogy először az életben nem lennék alkalmas az emigrálásra.

2009-03-15T23:18:00.001+01:00

Jegyezzük fel a szombatot. Szombattól fognak megváltozni a dolgok, ha minden összejön. Egyelőre el sem merem hinni, Kedves Barátaim. Ha majd elhiszem, ti is megtudjátok, miről van szó. Egyelőre csak jegyezzük fel a szombatot.

2009-03-15T22:52:00.007+01:00

Amikor az ember lábszárközépig gyalogol a vízben és elúszik mellette egy teknős, 20 perc múlva makákók ugrálnak fölötte, majd majdnem nekimegy egy fekete özvegy hálójának, aztán az éjjeli zuhogó esőben rákok rohannak be előle a lyukaikba, másnap visszadob egy félkilós vízicsigát a vízbe, majd a dzsungelben majdnem rálép egy félméteres gilisztára, végül egy érdeklődő kolibrival szemez, amikor kifizeti a youth hostelben a számlát, na akkor joggal képzeli azt, hogy elérkezett a földi paradicsomba.

Lopes Mendes (Ilha Grande - Brasil)

Kemping Abraao és Lopes Mendes között (Ilha Grande - Brasil)

Ilha Grande

Lopes Mendes (Ilha Grande) - fehér homok

Praia Preto - Abraao (Ilha Grande) - fekete homok

2009-03-03T23:42:00.003+01:00

Oly reg nem szoltam mar hozzatok, Kedves Barataim. Ennek az az oka, hogy elobb Berlinben neztem a filmeket sorban, most pedig Braziliaban pihenem ki faradalmaimat. Mar ket hete itt vagyok, es egyre szilardabb meggyozodesem, hogy megerdemeltem ezt. (Tulajdonkeppen minden jot megerdemlek.)

Brazilia igen pompas hely, a karneval pedig olyan kicsit mint a Sziget, de megis teljesen mas. Pl. nemzeti unnepnapok a karneval napjai, amit en is kotelezove tennek a Sziget idejen Hungarinak is, ugyis csak a kenyszeresek dolgoznak olyankor.

Ma 38 fok volt, tudom, hogy ez frusztralo informacio a magyarul tudoknak, es ha a capoeira kulturatol eltekintunk, ma volt az elso kulturalt napom. Miutan megmartoztam az Ipaneman a habokban, egy kedves amerikai lannyal elmentunk ugyanis Oscar Niemeyer UFO-jahoz Niteroiba.

Gasztro

2009-01-27T22:51:00.004+01:00

Kedvet kaptam ma egy kis spenóthoz.
Erre ez lett belőle:

Ezzel az akciógyümölccsel is ma találkoztam a konyhában (illetve tegnap a Groby-ban legelőször):

A hét felismerése

2009-01-26T00:20:00.003+01:00

Csak mérsékelten érdekelnek a világ ún. Súlyos Nagy Kérdései. Nagy koncentrátumban meg csömöröm lesz tőlük.

Valamiféle elismerést inkább csak a Bukowski-szerű alakok iránt érzek. Az emberiség számára fontos munkát végzők önmaguk fontosságába vetett hitét pedig roppant szánalmasnak tartom.

Ilyenkor vajon mi a teendő?

(Bocs srácok, az elmúlt hétből hatodik napja vagyok éjjeli ügyeletben, pénteken meg teleettem magam rengeteg orosz kajával, majd alaposan bebuliztam, és az orosz kaját leszámítva tegnap sem volt ez másképp. Természetes tehát, hogy kezdek hajlani az anarchia felé. De már csak két hét.)

2009-01-20T00:36:00.004+01:00

Most hogy megtört a jég, és a saját érdekemben regisztráltam a Facebookon, sok kis külföldi cimbi kérdezi, hogy "hol vagy most, Budapesten vagy Berlinben?" Vajon mi rejtőzhet e kérdés mögött?

Amúgy pedig titkos szinregia alakult ki a két város között. Azt hiszem, én fedeztem fel és egyben generáltam is ma éjjel.
De nem várok érte dicséretet.

(Amúgy nem olyan nagy ügy szaladgáló disznókkal találkozni, néha még rabolnak is.)

2009-01-11T17:09:00.003+01:00

Miután szilveszter este HB-val már majdnem lehozott minket az életről Rubik Ernő 35 idén éves találmánya, a kocka, és már majdnem elindultunk a Petya-féle youtube-buliba (ahol éjfélkor a himnusz is youtube-ról ment), egyszeriben megéreztem a megoldást:
- Lehet, hogy nem is a színekkel kell foglalkozni?
- ... ??? hanem?

Na, tessék, mégsem bírtam ki, leltár

2009-01-04T23:17:00.004+01:00

A 2008-as évnek köszönhetem még Charles Bukowskit is - hála Eszter remek ízlésének.
Meg sok-sok little *-t is.
Meg a Széchenyi fürdőben a masszázsokat.
És a gyömbéres tea is eléggé 2008-as jelenség volt.
A Vittula pedig töretlenül a legjobb hely a városban.
A legjobbak mégis azok a pillanatok voltak, amik februártól nem lesznek többet. Hah.

2009-01-04T22:50:00.002+01:00

Nos tehát. Tavaly nagyon frappáns leltárokat készítettem a 2007-es évről, az ideiről viszont három okból nem fogok:
1. az egyik fele homlokegyenest más volt mint a másik fele (Berlin vs. Budapest)
2. a másik fele tele van titokkal és talánnyal
3. amióta hivatalnok újságírással foglalkozom (értsd: az év második fele) jelentősen megváltozott a spontán számítógépes íráshoz fűződő viszonyom (értsd: 9 óra hivatali számítógépes írás után nincs fene nagy kedvem még önmagamról is ömlengeni)

Az utazások dokumentálása azonban igen fontos, lássuk tehát:
február elejétől június 17-ig Berlinben tartózkodtam
márciusban elutaztam Koppenhágába
márciusban röviden Lengyelországban is tartózkodtam
májusban ellátogattam Lyonba
szeptemberben ellátogattam Belgrádba
októberben ellátogattam Berlinbe
novemberben elvittek Bécsbe

Az idei a tavalyival ellentétben számomra a hazai turizmus éve volt, igen csodás pannon tájakon jártam, sok halászlét ettem az efféle kirándulásokon és pompás társaságban teltek az éjszakáim. Úgy látszik az éves turisztikai mérlegemet nagyban befolyásolja, hogy az adott évben ki iránt táplálok kivételes érzelmeket és az milyen nemzetiségű.

Nem emlékszem minden magyar városra, de volt köztük Szekszárd, Pécs, Miskolc, Székesfehérvár, Dunaújváros, Békéscsaba, Eger, Sopron. Utóbbi duplán.

2008-12-29T18:53:00.001+01:00

„Ne haragudj, tegnap kihúztam kb. húsz forintot a zsebedből, mert átírtam a tesómnak a legújabb lemezeteket.“
„Több az húsz forintnál.“
„Oh…akkor tessék, egyél tízzel több kesudiót, mint én.“
„Abból, amit én vettem? Jó üzletember vagy.“

2008-12-21T22:10:00.003+01:00

Volt még edzéskarácsony, Quart karácsony, szülinapi buli, Kiscsillag koncert (elviselhetetlen tömeggel), Jäger-túlkapás, (következtében) jó nagy balhézás. Aztán szombaton borúra jött derű a szülővárosomban 2008 egyik legjobb estéjével, ülvepogózással, állvapogózással, sok kis tréfával, függönyben táncolással, kórusbaordítással.
Most csak annyi a hiányérzetem, hogy két napja hotdogot akarok enni, de nem tudom, hol van egy árus.

Itt hívom fel a figyelmet arra, hogy a Kipu zenekar egyre jobb, a basszerosuk pedig egy vicces szobaméretű plüssállat.

2008-12-19T11:17:00.005+01:00

Ezen a héten minden este karácsonyi buli van. A WAMP - Magyar Naracs tegnap előtt volt, most csak annyi gyorsba, hogy a WAMP-on elképesztő zöldségszombrokat lehetett mártogatni a ChiliésVanilia elképesztő szószaiba, tök egyszerű alapanyagokból csodás ételek. (Gazdasági világválság idejére külön ajánlott)

Itt a szobrok (kb. ugyanilyenek voltak, sütőtökre feltűzdelve):

Itt a ChiliésVanilia posztja a szuper szószokról.

2008-12-18T22:41:00.007+01:00

Már a barátaim is mondják Kedves Barátaim, hogy nem lesz ez így jó, pedig eddig csak én hangoztattam. Én meg azt mondom most, hogy pont az kezd lenni belőlem, amit sosem akartam: olyan, akinek kb. két dologra korlátozódik az élete: 1. hogy dolgozik naphosszat egy asztal mellett mozdulatlan 2. megpróbálja kiheverni ezt.
Szerencsére azért a környezetemben vannak, akik azért színesítik ezt az amúgy igen nagy mélységekkel bíró képet, meg hát a világér' sem panaszkodnék itten, főleg nem ezekben a világválságos időkben. Más a seggét csapkodná a földhöz örömében, ha fele annyi jutna neki, mint nekem. Nem beszélve ugye az etióp éhezőkről.

Na de. A munka intézményének köszönhetem zért ám azt is, hogy már csak alig másfél hónapot kell aludni, és a lenti különös természeti jelenséget bámulhatom naphosszat a hasonlóan fantasztikus élményeket adó képernyővédőm helyett. (oké, oké, tudom, hogy giccses, de a képernyővédőm is az). Adjunk is bátran ennek a remek hírnek egy szmájlit: :)

2008-12-05T13:17:00.003+01:00

Újra felfedeztem Elvist. Novemberi születésnapom óta nem telhet el úgy nap, hogy ne hallgatnék Elvist. Elvis fotója az egyetlen a nemzetközi showbizből, aki megjelenik lakásdekorációim között. Az elmúlt idő legnagyobb filmélménye az Elvis-koncertfilm volt. Ha most megkérdeznék, milyen zenét szeretek, meggyőződésből, tiszta szívvel állítanám, Elvis-es vagyok. Elvis a király, Kedves Barátaim!

2008-11-30T15:31:00.004+01:00

Pénteken felvonultak előttünk a város őrültjei: kezdődött azzal, hogy a Krisztina körúti görög cipőárus egyenesen ki akart minket toloncolni a lottózó nagyságú üzletből, mert a) vagy túl sokáig válogattunk b) nem tetszett neki, hogy nem azokat a modelleket választjuk, amiket ő ajánl (velünk nem lehetett baja, mindketten jámborak vagyunk, a Legó különösen). Azt mondta, sok munkája van, nem ér most rá eladni (!), ehhez képest a Legó látta, amint érkezésünkkor csak ücsörgött. Végül miután kérlelve kértük, hagy maradjunk még, és ne küldjön el minket a plázákba (ez volt a szándéka ugyanis), vettem egy adidas cipőt durva 3000 forintért a dzsungelharchoz. Erre megenyhült és búcsúzóul mindkettőnk kezébe nyomott egy-egy angol gyártmányú tejkaramellát.

A következő állomáson, a Csigában, a szomszédos asztalnál két szolid belvárosi entellektüell (30asok, de inkább a negyven felé) egy helyes baltát nézegettek a kávéjuk fölött barátian diskurálva.

Az már nem is volt meglepő, amikor szombat éjjel a Fecskében megjelent Lenin. Döbbenetes volt a hasonlóság profilból, nagyon bánom, hogy nem fényképeztem le.

2008-11-26T00:07:00.003+01:00

A Nagy Blogelhanyagolási Projekt Keretében majdnem elfelejtettem szólni az első hóról, márpedig az első hó az majdnem olyan, mint az első fecske, azzal a különbséggel, hogy az első hóra azt mondja magában az ember, hogy fuck, még csak most kezdősik a tél, az első fecskére meg azt, hogy yeah, itt a tavasz. Az alföldi parasztember ezt persze sokkal kevesebb angolszász eredetű indulatszóval mondja, de ez most elhanyagolható észrevétel abból a szempontból, hogy nincs szebb annál, amikor az első hó érkeztét egy vidéki panzió fürdőszobájában tölti szerette társaságában az ember és miközben a pelyhek csendesen hullanak alá a légből, tetemes mennyiségű vízzel árasztja el a helyiség padlózatát.

Az első hóra való emlékeztetésért köszönet illeti Galadot.

2008-11-08T14:41:00.002+01:00

Elég rossz a kedvem. És tudom is, miért rossz a kedvem és ettől még rosszabb a kedvem, hogy tudom, hogy ettől rossz lehet a kedvem.

Pedig:
hétfőn meglepetésszerűen elvittek Bécsbe
ahol például találkoztam az Aurélie-vel, miközben egész nap sok kedves ember gratulált az öregedésemhez és kaptam három nagyon klassz ajándékot
aztán másnap este pompás edzés volt Budapesten, ahol nagyon élveztem a dzsungelharcot
szerdán meg legyőztem L. negyedik titkos bónuszajándékát, a trükkös vírust (pedig hőemelkedésem és dagadt nyirokcsomóm is volt)
csütörtökön további győzelmeket arattam a vírus felett
pénteken meg megnéztem, hogyan készül egy lehetséges lemezborító és ezalatt könnyesre röhögtem magam
ma meg a családommal vagyok, akik nagyon szeretnek, este pedig ünneplés és 80-as évek popzene lesz a kedvenc budapesti szórakozóhelyemen.

Ilyen szép hetet, és mégis rossz a kedvem. Nem tetszik ez nekem.

5-ből 4

2008-10-29T20:55:00.004+01:00

Még azelőtt megjegyezte a Legó (aka undorító tündér), hogy a tegnapi nap nekem biztos tökéletes volt, mielőtt heverészés közben felharsant a tökéletes napok balladája, Lou Reedtől a Perfect Day. Hát hogyne lett volna: voltam Berlinben, a Széchenyi fürdőben, Ursula nővér 20 percig masszírozta a hátamat, sétálgattunk a városligeti fák között a kedvenc tejszínnel bevont manduladrazsémat rágcsálgatva (aus Berlin), dalolásztunk U2-t az autóban, stb. stb. stb.
Öt dolgot szeretek a legjobban a világon csinálni, ebből négy valósult meg kevesebb, mint 24 órán belül, és ha nem aludtam volna be este 9-kor, még capoeira is lett volna (és akkor megvan az öt, ami azért nyilván már túlzás).

2008-10-20T10:56:00.001+02:00

Már csak 3 nap és újra itt.

Felismerés

2008-10-18T21:20:00.004+02:00

"Tudom, miért szeretlek, mert közelről úgy nézel ki, mint a Jimmy Page! Messziről meg úgy mint te."

Na, ezt sem hallottam még :)

2008-10-17T14:05:00.000+02:00

Innen jöttem ma be a munkába

Ilyenek vannak majdnem egyszerre

2008-10-14T23:35:00.003+02:00

Nem tudom, szoktak-e gyíkok szétrebbenni vagy a rebbenés az kizárólag ilyen madaras hangfestő szó, a lényeg, hogy olyan helyen lakom, ahol minden reggel gyíkok rebbennek szét, amikor kimegyek a kapun (aztán gondolom visszatérnek a törzshelyükre és a következő lakó távozására megint szétrebbennek). A kapuval szemben (mellett) van a bevallott és az illegális kukának az otthona. Na most. Egyik reggel szokás szerint rebbennek a gyíkok, a szomszéd macskája ül a kukák otthonának tetején és meredten bámul felfelé. Megnéztem, egy mókust sasolt (hahaha: macska sasol mókust), a mókus vadul egy bizonyos irányba csettintgetett, ahol kizárt, hogy volt még egy mókus. Aztán a macska nagy bánatára tovaugrált.

Tíz perccel később leértem a Duna partra, ahol a lezárt rakparton háromnegyed kilenckor egy szakszofonos ballagott szaxofonozva.

Pár nap múlva közel azonos magasságban elszánt tekintettel szembe jött a Kóbor János.

Sajtótörténeti felismerés:

2008-10-13T23:26:00.005+02:00

a Magyar Nemzetben drogoznak.

"közben italért szaladnak, fürdőznek az újhellenisztikus kor görcsoldó
dalaiban..."

ill.

"a régi héroszok, a szelíd, gondolkodó eminensek csillaga azonban felfelé ível, meglehet, ők teremtik meg a sokat áhított konszenzust a
szanaszét szakadt társadalomban"

"Amatőr vállalkozásnak tűnik egyszerre három lemez anyagát bemutatni, de legalább sűrű ez a pár óra, mint a baltás szilvalekvár."

"a koncertterem hangzásbeli lehetőségei is katasztrofálisak"

Varga Klára (Magyar Nemzet) beszámolója a PUF jubileumi 25 éves koncertjéről. Én ehhez már nem is tudok mit hozzátenni.

2008-10-13T23:19:00.004+02:00

E.T.A. Hoffmann lettem: napközben igyekvő hivatalnok, aki húzza az igát és igyekszik nem hibázni, éjjel (és legfőképpen hétvégén) az eszement tivornyák hőse (hősnője) az ún. undorító tündér oldalán (oké, srácok, tudom, itt vágta ki ez a poszt a biztosítékot, de egyelőre csak ilyeneket írhatok. Ha unalmas, nem baj, oldalt ott a többi kis cimbi és barát érdekes blogja).
Nem mondom, hogy nem fárasztó. Az öreg Ernst Theodor Amadeus viszont megüzenhetné, mikor volt mindemellett ideje még írni is. Mert van sok lejegyeznivalóm.

2008-10-05T16:15:00.002+02:00

Túl sok dologról kéne ide írni, nem is tudom, hol kezdjem. Úgyhogy csak lököm, ahogy jön. Megint egy igen vidám hétvége volt ez a mostani, több hangversennyel meg viccelődéssel meg halászléfogyasztással. Megnéztem ezt a Oldboy-t is, elég durva film, de tetszetős. Annak is eljött az ideje, hogy megtisztítsam kicsit a szervezetemet a túlzó mulatozások következményitől.
Vicces életformát élek mostanában, Kedves Barátait, kár, hogy ebben a blogban nem írhatok róla, vagy csak igen érintőlegesen. Egyre többen mondják, hogy írjam meg ezeket a tréfás élményeket valami félfikciós formában. Hát nem tudom. Most meg mindjárt megyek dolgozni.

Ezentúl csak pöttyös felsőket fogok hordani. Két napon át teszteltem, pénteken piros alapon fehér pöttyökben, szombaton fehér alapon nagy fekete pöttyökben, és legalább annyi érdeklődés kísért, mint amikor két éve el volt törve a lábam.

A Kiscsillag pedig befutott, nincs mese.

2008-09-29T21:03:00.002+02:00

Belgrádban voltam a hétvégén, ahol egyrészt pazarul éreztem magam, találkoztam régi kis dzsungelharcos cimbikkel, sportoltunk meg mulatgattunk is és állítom, hogy a világ legfinomabb burekét fogyasztottam el. Valamint feltettem magamnak néhány kérdést.

- mire jó ez az örökös pörgés?
- meg akarom-e még váltani a világot? (NEM, NEM!)
- jó-e nekem az, ha jó sok negatív visszajelzést gyűjthetek be jópénzért? (nem, nem vagyok BKV-ellenőr)
- miért nem foglalkozom többet olyan dolgokkal, amikkel nagyon szeretnék?
- ki a francnak akarok én bizonyítani és mit?
- miért nem változtatok az életemen? (mondjuk ebben azért elég jó vagyok, a nagy átlaghoz képest meg pláne)

2008-09-21T23:18:00.002+02:00

Húha, vissza kellene térnem papír alapú emlékírásra, annyira megrázó dolgokat mondanak illetve írnak itt nekem ezekben a napokban az emberek (amiket ebbe a blogba lehetetlen leírni). Csak magamnak emlékeztetőül arra az esetre, ha mégse lesz 10 percem, hogy leüljek:
- L. megjegyzése arról, hogy mit nem bírna elviselni
- Sz. levele a két éve nyáron összezúzott barátságunkról
- és amit a híres edző mondott L.-nek rólam

2008-09-21T18:40:00.007+02:00

A hétvégén megtudtam:

- hogy Pataky Attila még mindig ugyanazzal a gesztusrendszerrel végzi a munkáját, mint 15 évvel ezelőtt, amikor még Eddás voltam
- hogy az Eddából jelenleg egyedül Kicska a minimálisan hitelesnek tűnő alak
- hogy a híres edző és a legó már a nyolcvanas években játszottak együtt
- hogy mennyire bírom utóbbi munkatársait és ők is engem (kivéve persze azt, aki hivatalból nem bírhat)
- hogy a franciák néha azért fehér bort is isznak
- hogy van egy dán szólás, mely szerint az életben nem a dolgok mennyisége, hanem minősége a fontos (na jó, ezt tudtam magamtól is)
- hogy még mindig tudok szaltót ugrani óriástrambulinon, de nem lábra, hanem seggre érkezek
- hogy az unokaöcséim (értsd: gyerekek) teszik spontán módon a világ legjobb megállapításait. Hasonlókért a felnőttek teledrogozzák magukat egyedi ötletek reményében
- hogy a fecskék szegények nagyon pórul jártak a durva lehűlés miatt (egyet véletlenül el is ütöttünk Dunaújváros és Fehérvár között)
- hogy egy pálinkaüzem messziről is iszonyú büdös
- hogy van egy elképesztő jó halászlécsárda Dunaújvárosban a Duna parton
- hogy egyelőre még hagyom, maradjon így az életem, ahogy van (ez nem megtudás, hanem megállapítás)

What a night what a show

2008-09-14T22:25:00.003+02:00

Gyerekkoromban azt képzeltem, hogy jelenlegi életkoromra (sőt, már az ezredfordulóra is) tisztes családanya leszek minimum két gyerekkel, és példamutatón fogok élni szeretetben, békességben. A fejem lágya eddigre (de már az ezredfordulóra is) rég be fog nőni, és édes nosztalgiával gondolok majd a kicsapongásos évekre.

Ehhez képest mit csináltam például ezen a hétvégén? Hogy csak a publikus jelenetekből emeljek ki párat:

Éjjel fél kettő tájban azt néztem, ahogy a régen hisztis, mára megbékélt early negyvenes családapa egy asztalon táncol egy világító csörgődobbal a másik asztalnál ülő mid harmincas rajöngónők legnagyobb örömére, miközben a legóemberen építőmunkásos szemüveg, műorr és műbajusz figyel, és én fél méterről fogadásból a maradék mogyorókat dobálom a szájába azért, hogy a mogyorók és a részeg reflexek találkozása hozza meg a régen várt megoldást.

Eddigre persze már egy csomó minden történt, például hogy a padlót és egymást össze-vissza dobáltuk mogyoróhéjjal, üvöltöttünk Eddát és hagyományos üvöltést, elfogyasztottunk számos kedves italt, ugráltunk nagyon vidám koncerten, ettünk (finomat, de olyat, amitől másnap majdnem mindenki fosott)-ittunk-mulattunk.

Aztán felbukkantak győztes kosaras csajok is, akiknek az edzője nem sokkal később elénekelt egy szép nyári slágert az asztalon táncolós csörgődobossal együtt (miután az visszatért a talajra). Aztán amikor néhány órával később a negyedik barátjuk letekerte az ablakot és teljes komolysággal utasította rendre a bokornak dörgölőző, szemlátomást önkielégítést végző macskát, aki erre szégyenkezve elkullogott, na, akkor úgy éreztem, hogy igen szép és bizarr világban élünk mi itt.

Azzal meg úgysem tudok mit kezdeni jelenleg, hogy fényévekre vagyok gyerekkori elképzeléseimtől.

2008-09-07T22:25:00.000+02:00

Például tök szívesen hordanék ilyen ruhákat, ha Hungari nyitott lenne az effélékre.

Soo Budapest

2008-09-07T00:16:00.005+02:00

A hardcore Bp-i biciklisek szokását, miszerint matricákat helyeznek el a szabálytalanul, bicikliutat elállóan parkoló autósok szélvédőjére, szépen át kéne venni és bevetni az embertársaik ellen verbálisan vétkezőkre. Minden seggfejnek matricát kéne ragasztani a hátára, és lehetőleg idegen nyelven, hogy szegény külföldiek ne lepődjenek már meg annyira. Komolyan annyi paraszttal - és többségben főleg korombeli csajok vagy ötvenes nők - találkozom nap mint nap a fővásorosban, hogy illemtani oktatófilmben lehetne őket mutogatni, mint rossz példa. Például az egyik csaj, aki ma a szusszanásig telt Hajós beléptetője előtt várakozó idősebb nőt osztotta, hogy mi a faszt tartja fel a sort, vagy a középkorú nő, akitől nemrég a tömegben mosolyogva kértem bocsánatot, hogy meglöktem, erre egy lenéző fintorral honorálta fáradozásaimat. Ilyen szövegek lehetnének:

Proud to be rude
I am Hungarian so I am helpless
To say sorry is to be a looser
I am from Budapest call me a redneck

Majdnem meggyógyultam, ezért voltam úszni egyet a melegrekordban, és végre egy cimbim kinyírta a külföldiül beszélő Vistámat, és van helyette magyar, angol és német helyesírást is ellenőrizni tudó Wordöm (mindig ilyenre vágytam).

2008-09-04T23:02:00.004+02:00

Hát komolyan mondom, a legjobb mind moving stuff - és ráadásul bio, ingyenes és legális - a láz. Két napig toltam, tulajdonképpen klassz volt.

Most meg valahogy az sűrűsödött össze, hogy többfelől hallom - és csak pasiktól -, hogy milyen jó megérkezni. Lehet, ennek kéne valahogy bennem is tudatosulnia, és akkor nekem is rendbe jönnének a dolgaim. Most ugye nyár eleje óta tudatosan gyúrok a letelepedésre meg a révbe érésre, de úgy tűnik, önmagában ez nem elég.

És milyen érdekes, hogy ma Galadkával is épp ehhez kapcsolódó kérdésekről beszélgettünk. Komolyan, még mindig meglepődöm, amikor így összeáll sok, egymástól látszólag távoleső dolog.

2008-09-02T11:11:00.007+02:00

Még nem biztos, de asszem az év legszarabb éjszakája volt a tegnapi: a reggel megtalált zsebkendőket visszaosztva az alvásra szánt 8 óra alatt kb. 20-25 percenként ébredtem fel orrot fújni, köhögni, torokfájni, fújtatni, sóhajtozni, tüsszenteni és csupa ilyen szexi dolgot művelni.

Még jó, hogy pénteken már a megbeszélésen megkezdtük a sörözést, majd a Kertész utcai falafelesnél tovább fokoztuk hangulatunkat, a Tűzraktérben találkoztunk a drága régi kollegákkal, a Vittula végeláthatatlan táncparkettjén pedig hö-höö-höööűűűűű-hőőőőőőőő stílusban üvöltöttünk tánc közben.
És még jó, hogy szombaton volt ez a kis vidám fellépés a Vidámparkban, aztán csináltunk egy nagyon tüchtig curry-s csirkés vacsorát, majd vinnyogva röhögtük az edzőm fantasztikus karikaturáin, aztán végre végre végre a legóember is felbukkant, hogy youtube videónézegetéses buli közepette borozzunk be. És még jó, hogy volt a vasárnapi ébredés, a Hajósban a negyven perc úszás, a két óra csevely Dórával, a szauna, majd a Szeráj, a Kiscsillag, amit már régen láttam ilyen szórakoztatónak és végül a dolgok váratlan és harmonikus alakulása.

(itt a Vidámpark talajával kialakított bensőséges viszonyunk tekinthető meg)

Ha mindez nem lett volna 3 napon át, akkor most még jobban sajnálnám magam, hogy legalább ugyanennyi napra kilőttem magam az életből. (Tudom, hogy egy kis náthától nem kell beszarni, de ez most vérmes, fenyegető meganáthának tűnik.)

Tessék, szétflexelték az U-lakatomat

2008-08-24T21:39:00.002+02:00

Itt.

33 másodperc volt

2008-08-21T22:03:00.003+02:00

Ma egy ismeretlen srác, akivel telefonon beszéltem, annyira el volt ragadtatva a hangomtól (azt mondta egy közös ismerősünknek, hogy szép), hogy utánamnézett a wiwen. A hangom miatt.
I am so thankful to my allergy and the Sziget festival (and God of course).

Lángvágóra lenne szükségem

2008-08-20T22:44:00.008+02:00

Na, akkor leírom, hogy volt a kulccsal, hogy röhöghessetek. A legendás amerikai zenekar basszerosával készített interjú után elugrottam Szinamondhoz, hogy ott gyorsan, a problémás részeket szíves közreműködésével kibogozva megírjam. Főleg nagyon akartam sietni, mert még találkozni akartam a legóemberrel, mielőtt elhúz nyaralni. Na, és akkor olyan éjfél és kettő között ki is bogoztunk mindent, addigra a legó is elvégezte dolgát (majd vicces-spiccesre itta magát egy benzinkútnál vásárolt pálinkával) és a csapatának egy részével eljött értem. Kicsit filóztunk, hogy menjünk-e még a Szigetre, de gondoltuk, inkább fogyasztunk valamit otthonomban, na, és akkor az ajtó előtt kiderült, hogy hopp, ott maradt a kulcs-csomóm Sz-nél. Telefon, taxi, le a hegyről, át a Dunán stb. után meg is érkeztünk ismét a helyszínre, ám ekkorra az történt, hogy Sz-t teljesen jogosan elnyomta picit az álom (olyan 3 óra lehetett, a Sziget utolsó előtti napja). Csengettem-csengettem, semmi. A mobilomat persze ottfelejtettem a taxiban, amiben a legó meg a taxis (aki visszafelé ezerrel Hobót hallgatott mindezek után basszus) vártak a Körúton, úgyhogy vissza a taxiba, telefonálás, semmi. Már épp elkezdtünk a legóval B-terven gondolkodni, amikor Sz. - akinek amúgy roppant hálás vagyok, félre ne értsen itt senki - felébredt és felhívott. Erre visszarohantam a házba, Sz. ki a második emeleti körfolyosóra, kérdezi, hogy ledobja-e a kulcsot, nem lesz-e baja, mondom persze. Kulcs landol a belső udvar kövén, vissza a taxiba. Végül reggel fél hatkor küldtem át a cikket.

Négy nappal később, aug. 20.

Még mindig tök betegen indulok Sz-hez a bringámért, természetesen a legnagyobb ünnepi dugó közepén. Megérkezem, dumcsizgatunk, megyek le, nem passzol a kulcs a zárba. Á, gondoltam, biztos a melegben van ez a hőtágulás nevű jelenség, ami átalakítja a tárgyakat. Hát lehet, hogy van, de engem ez most nem érintett. A titok nyitja, hogy a biciklikulcs az egyetlen, amely deformálódott a kétemeletnyi zuhanás következtében. Megkalapáltam kicsit Sz. kalapácsával, amitől még rosszabb lett. És természetesen lophatatlan U-lakatom van.

Úgyhogy Drága Barátaim, most kéne egy lángvágó. Akinek van egy lángvágója vagy kerékpártolvaj ismerőse, legyen kedves írjon a stelpablog@hotmail.com emailcímre, köszönöm.

Soo Berlin Part 3

2008-08-20T22:41:00.003+02:00

Utcasarok - Prenzlauer Berg, asszem Alte Schönhauserstr. (felhívom a figyelmet az oszlopra erősített szmájlira)

Még egy az RAW Tempelből

Megerősítés az eggyel lejjebbi poszthoz

2008-08-18T21:57:00.002+02:00

szinamond: te kántáltad azt tegnap a lovardában, h "what the fuck. what the fuck", ritmusra?
[21:51:55] stelpa: aha
[21:52:00] szinamond: hahhahaha, csomót röhögtünk rajta. télleg?
[21:52:04] stelpa: aha :))

akkor lehet, MC-zni kéne :)

2008-08-18T14:05:00.006+02:00

Most teljesen össze vagyok zavarodva: electro-poppunk zenekart kellene alapítani vagy MC-zésbe fogni?

Az elsőre a horvát Lollobrigida tegnapi koncertje inspirál, a másikra szintén egy tegnapi történés. Tudniillik a Lovardában kihasználtuk azt a remek lehetőséget, hogy az aktuálisan futó számokat mikrofonba lehet kommentálni. Egyértelmű, hogy nemcsak mi élveztük, hanem a közönség is, amikor különféle unalomig ismert és/vagy szar számokra hörögtünk, kántáltunk, MC-ztünk, ésatöbbi. Pedig már nincs is hangom (illetve valami van helyette, egyesek szerint kurva jó így).
Mondjuk egy időre kikapcsolták a mikrofont azután, hogy sokat kantáltam, hogy "Fuck the DJ. Fuck. Fuck. Fuck. Fuck..." meg hogy "what a fuck, what a fuck..."

Most lázas vagyok és nagyon fáj nagyon sok mindenem.
Egykori szerzőtársam meg tegnap azt mondta, hogy írni márpedig kell, úgyhogy akkor folytatom ezt a tevékenységet, pedig többször elgondolkodtam már rajta, hogy minek.

2008-08-17T15:56:00.002+02:00

Eléggé tetszik nekem ez az idei Sziget. Mondjuk a hazatérésem óta zajló "láb alól kicsúszott talaj" projektem keretében nem dolgozom most annyit, mint amennyit szoktam, de jó a hangulat, jó a társaság, jó a buli, jóbarátok itt-ott-amott. És akkor az utolsó lendülettel (már elég beteg vagyok), megyek is az utolsó napra, hogy tavalyi legendás Kispál-szerzőtársammal megnézzem András hármasszámú zenekarát, aztán meg még egy csomó mindent.
Hangom az nincs, orrom tele, mi kell még?

2008-08-14T03:14:00.002+02:00

a sziget első napja szépen lezajlott, tegnap dolgoztam is a helyszínen, ma nem, ellenben a holnapi munkát szerveztem, plusz megnéztem 4 szép koncertet. a hilltop meg idén is az origo (!), ahol ott van mindenki, akit úgy szerettem majdnem öt éven át (meg még most is).

azt mondjuk szívesen megtudnám, miért (MIÉRT??) kell némelyeknek biztosítanuk szeretetükről éjjel 3-kor is, akik (aki) nem tudnak ezzel lószart sem kezdeni. kicsit koros vagyok már ehhez.

2008-08-10T11:11:00.003+02:00

Olyan felemás ez a nyár.
2007-ről például majdnem folyamatosan úgy éreztem, hogy kiemelkedő évem. Erről a 2008-ról csak azt érzem, hogy felemás.
Na de most, hogy kaptam fizetést az új munkahelyemen, elvégeztem legfontosabb teendőmet (visszafizettem tartozásaimat? nem.) és vettem egy repülőjegyet Berlinbe októberre, az ottani edzőm és drága edzőtársaim workshopjára. Miközben nézegettem az ottani csoport Myspace oldalát, láttam, hogy feltették az egyik dzsungelharcomat a youtube-ról. Na, ettől teljesen elérzékenyültem, mivel hivatalosan és capoeirapolitikailag az itteni csoportomnak vagyok a tagja, amott csak vendégeskedtem (többször, sokat).
Ma egyébként a Hősök terén fogjuk nyomni, miközben nekem a berlini bio-lázról kéne szép nagy átfogó cikket írnom egy kedves magazinnak.

Már több mint hat hete itthon. Fárasztó ez a város, de vitathatatlan, hogy van neki sármja.

Soo Berlin Part 2.

2008-08-04T00:22:00.006+02:00

sorozatunk újabb elemei következnek (ráklikkolva megnőnek, mint köztudott)

RAW Tempel

Kilátás a 14. emeleti szerkesztőségből

Hűtő az utcáról (sooo Berlin...)

2008-08-02T14:32:00.002+02:00

Dolgozás, autóút közben végig sírás, erkélyen ülés, viszkizés, sok ölelés, autózás, 15 év után ismét Edda koncert nézés, ezen roppant csodálkozás, tömegközlekedés, Kertem szórakozóhelyen egykori kollégákkal találkozás, kutyát szendviccsel etetés, eltömített vécébe pisilés, a szeretett ember érkezésre várás, taxizás, Vittulában folyó parókás buliba betérés, további fogyasztás, ingatag lábakon álló terv szövögetés, taxizás, ölelés, függőágyon elgondolkodás és még egy kevés sírás-rívás.
Ebből állt a pénteki nap. Kb.

2008-07-28T22:52:00.002+02:00

Beütött az ún. krach. Nagyon csúnyán beütött, Drága Barátaim. Szombat koradélután óta üt egyfolytában, szünet nélkül. Valahogy persze majd ezután is lesz.

2008-07-27T22:29:00.006+02:00

A Balatone fesztivál meg egy jó nagy szar. Bunkó rendezők, szivatós rendezők, barátságtalan rendezők, inkorrekt sajtós, eső-sár, para (ez expresszionista, a többi tény), hullámzóan jó és rossz Beatsteaks koncert.
Viszont mindezek ellenére remekül szórakoztam, elsősorban a folyamatos kellemes kompániának, másodsorban az elfogyasztott ajándék pálinkáknak köszönhetően. Meg mert láttunk egy rókát az éjszaka közepén, meg mert visítva énekeltük a Stopot négyen a szállás felé a kocsiban, meg még egy csomó minden más miatt, amiről e felületen nem ejthetek szót.
Úgy látszik, az elmúlt egy évben nagy ellenségeim is megenyhültek, sőt, egyikük a békepipa elszívása közben olyanokat hangoztatott, amiket mi közel egy évvel ezelőtt megírtunk. És amivel akkoriban enyhén szólva nem értett egyet.

2008-07-27T22:18:00.004+02:00

Miután Ildi barátnőmmel a Velencei-tó partján aprólékosan végigvettük a külső jegyeket, melyek alapján sajnálatosan megöregedtünk és már nem vagyunk olyan jó nők, mint voltunk egykor, és ezen úgy fél órát sopánkodtunk, elsétáltunk a strandröpládázó férfiak mellett. Majd még egyszer elsétáltunk. Mindkét esetben megszakadt a játék, és ennek hangot is adtak a strandröplabdázó férfiak úgy a fügyülős-építőmunkásos és a csokornyakkendős világfi hangnemek különös elegyében.

Ebből levontuk a tanulságot:
Addig vagyunk jó nők, amíg megáll miattunk a strandröplabda röpte.

Soo Berlin - part 1

2008-07-27T22:03:00.011+02:00

Első berlini életem egykori állandó kísérője, valaha volt ösztöndíjas -és munkatársam, Joób Sanyi kölcsönadta azonos Nikon Coolpix fényképezőgépünk töltőjét, így tavalyi izlandi, idei hamburgi, lyoni és berlini képek árasztották el a gépemet. Megpróbálok egy több elemes bestofot közölni, remélhetőleg viszonylagos rendszerességgel. Ha ráklikkoltok, nagyobb lesz. Íme.

Kreuzberg - Adalbertstrasse

Galerie Kaufhof

Prenzlauer Berg

Áruházoldal a Kudamm mellett

2008-07-19T00:33:00.004+02:00

Asszem ezen a nyáron munkaidőn kívül kizárólag röhögni fogok. Tegnap azt hittem például, hogy összepisilem magam az ezermesterként megjelent legóemberen, aki frappáns lyukakat fúrt az erkély falába (ebből kiderült például, h téglaházban lakom!) azért, hogy két nyár késéssel végre felerősíthessem a függőágyamat az erkélyre és ma is csak nevetgéltem Galadék pompás balkonpartiján, meg úgy általában, az általános nyomi közhangulat ellenére minden olyan könnyeden vidám, még a monszun is, ami olykor megálljt parancsol a magyarnak. Persze lehet, hogy csak eluralkodott rajtam végre az expresszionizmus, és mindent projektálok.

Tegnap a fúrás után meg csak bámultam a vihart és úgy éreztem, minden tökéletesen a helyén van. Na helló Hungari, te kis szarzsák!

2008-07-14T23:14:00.002+02:00

És a pénteki RotFront koncert természetesen nagyon klassz volt a Gödörben, majdnem olyan, mint Berlinben. Mi meg a kis berlini kompániával úgy visítottunk, mintha fizettek volna érte. Aztán az este befejezése is a naphoz méltó volt. Meg a másnap is (leszámítva a másnaposságot). A nyelvnyújtogatási versenyt pedig beemelem a megjegyzendő emlékek sorába.

2008-07-14T23:06:00.004+02:00

Leutaztam a Balaton Sound fesztiválra pénz, bankkártya, iratok és telefontöltő nélkül. A Nagyon Fontos Személyeknek szóló passomat egy BKV bérlettel (nagyon fontos kellék a Balatonnál) próbáltam átvenni, de azon ugye nincs név. Végül Galad igazolta, hogy én én vagyok.

Vittem magammal ellenben egy fél zacskó babérlevelet, gratulálok.

2008-07-08T22:23:00.003+02:00

Annyi változás van most az életemben, meg sokk, meg szálak, amiket el kellene varrni. Mondjuk tegnaptól van két, már legalább a harmincas évek óta létező, ódon fenyőbútorom, melyekben az előző tulaj szerint a második világháború alatt gótikus betűs Shakespeare szonetteket (vagy drámákat) tároltak.
Érdekes, amióta újra dolgozom (két napja) egyből megfeleződött az energiám, sokat parázok (tulajdonképpen szinte csak parázok), és sokkal több pattanásom lett. Pedig nyár közepe van, elvileg az év legvidámabb időszaka.

Nem baj, kitartok a pozitívan Magyarországhoz hozzáállás mellett.

2008-07-05T23:51:00.004+02:00

Na a tegnapi meg a mai pont olyan nap volt, amikor összetömörülnek az események, kisülnek az energiák és egyszerre csak egy irányba kezdenek mutatni a vektorok. Méltó befejezése a szünidőmnek, mondtam is a legóembernek hazánk nyugati határvárosában a nyolcemeletes épület tetőjén a perzselő nap alatt, aki a pompás hír hallatán fürdőnadrágjával a fején indult el lefelé a lift irányába.
Szép, bukolikus nyári nap volt, kétséget kizáróan az év egyik legszebb napja. Mint utóbb kiderült, nem csak szerintünk.

2008-07-02T01:05:00.001+02:00

A mai nap szomorú tanulsága: bizonyos dolgoknak soha nem lesz vége, ameddig világ a világ.
Most jut eszembe, hogy az Ameddig a Föld kerek, mindig lesznek rokkerek is hasonló alapigazságot fogalmaz meg.

2008-07-01T11:20:00.001+02:00

Egy 87 éves bácsi is flörtölt velem a villamoson. És sokan bámulnak. Most vagy az van, hogy Berlinben elszoktam attól, hogy bámuljanak, és korábban Budapesten pont ennyien bámultak, mint most vagy az van, hogy furcsán nézek ki.

2008-06-29T12:45:00.003+02:00

Azt egyébként nagyon szeretem a hosszabb idő után Magyarországra visszatérésben, hogy ilyenkor egészen friss szemmel nézem népemet. A mai nappal véget ér első komlett hetem Hungariban, ami hétfőn Balatonszéplakfelsőn kezdődött és a mai nappal Budapesten zárult. A következő érdekes jelenségekre lettem figyelmes:

- tényleg romlott az ún. közhangulat
- tökmindegy, kivel játsszanak, a német meccseken a magyarok kilencven százaléka alapból a nemnémet csapatnak drukkol
- Budapesten az általános fásult hangulat mellett két szélsőség észlelhető: az indokolatlanul megakedves emberek (ők minden bizonnyal eldöntötték, hogy csakazértis az árral szemben fognak úszni) és a reménytelen suttyók (hogy az előző zárójeles hasonlatnál maradjunk, ők már menthetetlenül elmerültek).
- az éjszakában cirkáló, nagyon ritkán előforduló jó faszik végtelenül el vannak szállva maguktól
- összehasonlíthatatlanul többen megbámulnak az utcán, mint Berlinben. tegnap még egy rendőr is flörtbe kezdett, pedig csak annyit kérdeztem tőle futólagosan, hogy világít-e az első lámpám
- most már tényleg az elviselhetetlenség határára ért az autósforgalom a fővárosban
- ugyanakkor biciklivel mintha kevésbé kellene menekülni, mint tavaly nyáron
- a Vittula még mindig Budapest legjobb helye

Az első teljes Hungariban töltött hetem végén egyértelműen optimista vagyok.

2008-06-29T12:31:00.004+02:00

Legutóbbi, öthónapos németországi tartózkodásom alatt (amit a franba, hogy nem húztam ki a mai EB-döntőig!) azokra a kifejezésekre kattantam rá, amik nem léteznek magyarul és csak gondos átírással fejezhetők ki. Csak az a baj, hogy ezek rendre biciklizés közben jutottak eszembe, így egy csomót elfelejtettem. Itt is csak néhány lesz:

Trinkfest: valaki, aki nagyon bírja az italt
Ohrwurm: fülbemászó és ott megtapadó dallam
Klugscheisser (ez annyira plasztikus, az egyik kedvencem): ez kakukktojás, mert erre van magyar megfelelő, az okostojás, de a Klugscheisser sokkal vizuálisabb. Jelentése okosságfosó.
Mitläufer: az a lúzer, aki egy-egy csoport perifériáján tartózkodva próbálja erejét megfeszítve követni a hangadókat
Scheisse bauen: szart építeni (amikor tudod magadról - esetleg másról -, hogy amit épp csináltál vagy csinálsz, erősen necces)

Matrica, másnéven levonó lettem

2008-06-25T15:29:00.003+02:00

Ja, és tegnap átment rajtam egy úthenger. Soha korábban nem ment át rajtam úthenger, úgyhogy gondoltam, ez feljegyzésre érdemes.

2008-06-25T12:45:00.005+02:00

Van abban valami roppant komikus, amikor egy vendéglátóipari egység arra bíztatja a vendégeit, hogy uzsonnás táskával érkezzenek bulizni. A kánikula mellett biztos a lapos -és sörösüvegeknek, a flaskóknak, a butykosoknak valamint a fröccsös pillepalackoknak (ilyen volt a mienk) tudható be a tegnapi páratlan fesztiválhangulat a Gödörben.

2008-06-20T14:01:00.001+02:00

Ezt a Haruki Murakamit meg időközben tökre megkedveltem.

2008-06-20T13:04:00.009+02:00

Egy egész évet adok magamnak és a hazának. Mondjuk holnaptól indul a visszaszámlálás, olyan szép jelentős csillagászati nap lesz ez a holnapi. Egy éven át erőnek erejével meg fogom próbálni
- jól érezni magamat a hazában
- nem fikázni mindent
- nem fikázni Budapestet
- nem lelépni havonta egyszer külföldre úgy mint tavaly
- beilleszkedni a társadalomba és annak nagyon hasznos tagjává válni
- beleélni magam az aktuális munkába
- ha netán seggfej főnököm lesz, nem idegeskedni rajta
- felpimpelni a lakást
- pontot rakni dolgok végére, ahova már rég pontot kellett volna rakni
- megvizsgálni, akad-e jóravaló magyar (vagy tulajdonképpen bármilyen, de 100 kilométeres körzetben élő) legény hosszútávra
- megtanulni a feltételes mód múlt idejű képzését portugálul és még legalább háromezer szót
- nem elfásulni/túldolgozni magam/kiégni
- vásárolni egy robogót

Ha ezek nagy része nem teljesül, örökre emigrálok.

2008-06-20T00:23:00.005+02:00

Ha tömören akarnám megfogalmazni aktuális érzéseimet: Itthon vagyok, no comment.

Szinte önhibámon kívül máris megbasztak az ellenőrök a metróban, de kaptam ma a Vittulában egy jóhírt, miszerint egész nyáron nyitva lesz a Vittula, ami példátlan és örömteli plusz vígasztaló. (A németek mai győzelme is. Csak az a nagy kár, hogy ezt a Korvintetőn és nem Berlinben láttam. Ott most ezekben a percekben is nyilván THE GODot, vagyis a tévétornyot másszák meg örömükben a boldog tömegek.) Na és az is példátlan, hogy még nem vagyok 24 órája Budapesten, de már annyi stressz szakadt rám, mint Berlinben kb. három hét alatt.

Az embereknek örülök persze persze persze...

2008-06-15T23:52:00.004+02:00

Annyira szép búcsúbuli volt ez tegnap, legalább olyan szép, mint Bp-n február elején a vittulás, és sosem látott összhangban őrjöngtük végig az dzsungelharcos társaimmal (és ahogy ez ilyenkor lenni szokott, szünet nélkül biztosítottuk egymást mérhetetlen és örök szeretetünkről), hogy még sokáig emlékezni fog rá az Acud személyzete.
Még mindig másnapos vagyok és nagyon fognak nekem ők is hiányozni. jaj.

És meglepetésszerűen a vadiúj brazil udvarlóm is betoppant Franciaországból. Egyenesen a buliba.

pop

2008-06-13T16:45:00.003+02:00

Na, Lenny Kravitz koncertre sem megyek (már hogy Hungariban júliusban), itt meg basszus pont akkor fog játszani a búcsúturnéjára indult Amparanoia, amikor már nem leszek itt. Pedig mielőtt megvettem a repjegyet, direkt megnéztem a weboldalukat, mert tudtam, hogy oszlanak és azt is tudtam, hogy Berlint nem fogják kihagyni, erre tegnap a nagy kollektív német bánkódás közben hát nem elbiciklizek egy Amparanoia plakát mellett? Bosszantó. Valaki hívja már meg őket Hungariba!
Már látom, hogy egész nyáron csak ingyenes koncertekre fogok járni, vagy ismét el kell hitetnem a világgal, hogy rendkívül lényeglátó koncertkritikákat tudok írni.

Különben észrevettem, hogy még így, hogy mínusz több tízezer forintom van és semmi jövőképem nincs, még így is sokkal kiegyensúlyozottabb vagyok most, hogy nem dolgozom. Az emberek alighanem sokkal hosszabb ideig élnének, ha nem lennének főnökeik.

(És tessék, hallgassa mindenki az unokatesómékat, nekem a második szám a kedvencem.)

2008-06-12T22:50:00.002+02:00

Kicsit azért sajnálom a horvát partszakaszon nyaraló németeket. Rossz lehet nekik most horvát sörbe fojtani a bánatukat, potyogtatni könnyeiket.

Néhány apróság az írott szöveg világából

2008-06-12T00:59:00.007+02:00

Eddig nem foglalkoztam egyedi személyek illetve tömegek manipulásával (utóbbival azért de), most eldöntöttem, hogy változtatok. Ma a nem létező pénzemből megvásároltam a Verbotene Rhetorik - Die Kunst der skrupellosen Manipulation című művet×. Rajtatok, Drága blogolvasó Barátaim fogom kezdeni. Majd szólok, hogy mikor, mert ennyi tisztesség azért még maradt bennem.

Munkailag meg az van, hogy a nagy újságnál, ahol több mint négy évet töltöttem, alighanem soha többé nem fogok dolgozni, egy másik nagy újság viszont mintha kilátásban lenne, de még minden oly bizonytalan, hogy ennél többet nem is mondhatok.
Ellenben megosztom veletek, Drága Barátaim, azt a jó hírt, hogy továbbjutott egy cikkem egy Európai Parlament által meghirdetett nagy versenyre, amire az unió összes országából lehet pályázni bármilyen nyelven és csak három díj van. Szerintem ez tulajdonképpen egy vicc, ennek ellenére örülök, hogy Hungariból Brüsszelbe került a szöveg. Fontos dolgokról szól.

És befejeződtek a vicceskedős kolumnák is auf Deutsch, remélem ezek hatására lavinaszerűen megindul a turizmus, fellendül a gazdaság, én meg emiatt a következő munkahelyemen dupla annyit fogok keresni és fele annyit idegeskedni, mint az előzőnél.

És még egy szakmai jellegű érdekesség: lám, mennyivel érdemesebb világnyelven blogolni és mennyivel érdemesebb értelmes bejegyzésekkel gazdagítani az internetet. Egy német kiadó felfigyelt Lysann cimboranőm Budapesten írt blogjára, melynek könyvvé alakított változata a napokban fog megjelenni (szintén a turizmust előlendítendő). És teljesen meglepődtem, mert a minap a kiadó küldött egy mailt, hogy ha szeretném, kapok egy Vorexemplart. Most izgulok, hogy megérkezik-e távozásomig. Sok az izgalom mostanában.

×továbbá Albert Speer börtönfeljegyzéseit is

2008-06-09T15:35:00.002+02:00

Amióta kánikula van, burjánzik a balkon-kultúra, a fél város az erkélyeken él, valamint sokkal több csaj jár rövidnadrágban (értsd: short típusúban), mint Budapesten. Én mégsem merek.

2008-06-09T15:17:00.005+02:00

Horror! Már csak egy hét és megyek haza, ezért több szempontból is kétségbe vagyok esve, de nem listázom. A lényeg, hogy már megint itt kell hagynom ezt a pompás várost, ahol mindig sokkal inkább otthon éreztem magam, mint Budapesten. Alapvetően ez a dráma.

De hogy meglegyen a memoár rész is: sok érdekesség történt Lyon után is, például találkoztam egy 68-as diákfelkelővel, aki Dutschke, a lelőtt diákfelkelő lakótársa volt akkoriban, amikor a lelőtt diákfelkelő még éppen nem volt lelőtt, és egy olasz anarchistától kapott egy csokor dinamitot ajándékba. (Amit aztán kidobott.) Meg napoztam Á-val a felhőkarcolók melletti réten, voltunk bulikákban is, a Trend Maffia nevű wampos designpiacon, a Szimplában Traubit inni, Kreuzbergben libanoni kaját enni és a fantasztikus(an tiszta) berlini tavaknál, mivel napok óta kánikula van, és emiatt úgy barnulok, mintha Olaszba' lennék. Koncerten is voltam, de nem jegyeztem meg a zenekar nevét, meg sokat tettem-vettem a drága edzőtársaimmal, tegnap meg vízisí pályán is voltunk a volt pasimék - kedvenc berlini zenekaromék - motoros cimbi csapattal. És tegnap volt nagy öröm is a városban, mivel az első EB-meccsen nyertek a németek. Aztán éjfél körül a vendégségben lévő Emesével már az erkélyen ücsörögtünk, ahol engem hosszú ideig lekötött THE GOD (vagyis a tévétorony) csúcsának monoton villogása. Mindezek után logikusan az következett, hogy a hétvége lezárásaként Nouvelle Vague-ot hallgattunk.

2008-06-04T12:34:00.004+02:00

Na, olyan udvarlóm sem volt még eddig, aki azután, hogy visszautasítom szexuális kapcsolatlétesítésre irányuló szándékát (de biztosítom, hogy ne aggódjon, ez nem miatta van, hanem nekem vannak még bizonyos kötődéseim), pár perc múlva azzal áll elő, hogy oké, akkor elviszlek magammal Brazíliába.
Ez egy kedves brazil harcostárs élete első európai körútjának második napján történt. Welcome to Europe, heló kultúrsokk! :)

Lyonban voltam, most szófosásom van

2008-06-03T20:31:00.012+02:00

A varázsló, az edzőm és az edzőm csaja társaságában, három nap dzsungelharc után ma visszatértem kedvenc városomba (a figyelmes blogolvasók most felhorrkanhatnak, hogy "na de hol van Vladimir?". Nos, ő már tegnap délelőtt visszatért, mi plusz egy napot nézelődtünk és fogyasztottunk még a jóléti társadalomban.) Érkezésünkkor számos szép felvételt készítettünk egymásról kölcsönösen, ők arról, ahogy jövök le a repülőnek tolt lépcsőn, én meg arról, ahogy ott állnak hárman és néznek felfelé. Az edzőm szerint napszemüvegben úgy nézek ki, mint egy filmsztár a Berlinálén, szerintem pedig ő néz ki úgy. Ide raknék is egy képet, hogy szemléltessem, nekem van igazam, de épp elvesztettem a fényképezőgépem letöltőkábelét (update: ami nem lett ugyan meg, de itt egy másik kép), ezért irodalmi eszközökhöz folyamodom: magas, vékony, izmos; a gyarmati idők hangulatát idéző fehér bőrcipőben, piros, a test vonalát hűen követő Adidas nadrágban, az izmokon könnyedén redőződő pólóban, Police típusú napszemüvegben és fekete cilinderben.

Nem tudom miért, de a lyoniakat folyton a berliniekkel hasonlítgattam össze, talán mert mindkéttőjükre van rálátásom, szemben a magyarokkal, ahol elfogult vagyok.

A franciák kevésbé toleránsak és udvariatlanabbak, mint a németek (mindezt eddig is tudtam)
Lyonban jóval olcsóbb a metrójegy, mint Berlinben; minden más sokkal drágább.
Lyonban dombok, Berlinben csak a második világháború törmelékeiből kialakított magaslatok vannak.
A kávézók ugyanúgy tele vannak munkanapokon, a nap bármely órájában, mint Berlinben, de az átlagéletkor magasabb, és az emberek sikkesebbek
Mindenki bagettel vagy rollerral járkál az utcán.
Nem szívesen szólalnak meg angolul, általában: a francián kívül semmilyen nyelven nem szólalnak meg szívesen (ezt is tudtam)
Az autóvezetési kultúra messze elmarad Berlintől, inkább a budapestire hasonlít, még nagyobb dudálási kedvvel.
A lyoni Ampelmann sokkal alultápláltabb, mint a berlini
Idén Lyonban csíptek össze először éjjel a szúnyogok. Lehet, hogy Berlinben nincsenek is szúnyogok.
Lyonban sokat esett az eső, és végig magas volt a páratartalom, itt szárazság és kánikula van (lehet, hogy ezért nincsenek szúnyogok).

Mindent egybevetve Lyon még mindig jobb, mint Párizs. Amúgy egy baszk dzsungelharcos lakásában laktunk, akinek volt egy pontosan annyira aktív és dagadt macskája, mint a Garfield, enyhe hajlama valamelyik színű mágia iránt (ez valami baszk dolog?) és egy elzárt szobája. Nagyon érdekelt az elzárt szoba, de megálltam, és nem bontottam le az ajtóként funkcionáló textíliát.

Amúgy pompás workshop volt, észrevettem, hogy amióta új színű övem van a dzsungelharchoz, nemcsak viccelődve reagálnak olykor szemtelen játékstílusomra, hanem szarrá is rugnak. Ennek eredményeképp vasárnap este az egyik lábszárcsontomat jegeltem hosszasan, a másik bokámért meg nagyon aggódtam, hogy meglazultak benne a szalagok, mert pont olyan típusú a fájdalom.

2008-05-30T01:52:00.002+02:00

Három óra múlva találkozom Vladimir cimborámmal az Alexanderplatzon, hogy elinduljunk Lyonba, ahová az út a Schönefeldi reptéren keresztül vezet, ahol épp négynapos légiparádé van, melynek keretében a hétvégén pl. egy vadiúj 500 férőhelyes Airbus-ra lehet jegyet váltani, ami aztán berepül Berlin felé kis sightseeing gyanánt. (ennél kicsit hosszabb mondatot akartam írni, francba)
Mi lesz velem enélkül a város nélkül? Ja, ja persze kárpótlásul ott van Budapesten egy csomó minden klassz meg izgalmas. Csak ne lenne olyan agresszív ott a hangnem.

2008-05-28T19:09:00.001+02:00

Mélységesen egyetértek ezzel. Mentális egészséget Hungarinak!

2008-05-27T23:36:00.004+02:00

Megláttam, hogy az előző pont a 666. bejegyzés volt (ever), és bár a számmisztikában pont nem hiszek, biztos ami biztos, írok ide gyorsan egy 667-et.
Péntek éjjel a Roadrunners klubban kitaláltam (és ott nyomban, majd később a Kaffee Burgerban is teszteltem), hogy két éven át végezni fogok egy kísérletet, miszerint ráugrok emberekre, és tapasztalataimól álnéven írok egy bestsellert. A pénzből megvalósítom álmomat, és felváltva élek Berlin és Budapest között, sűrű kitekintésekkel Rio de Janeiróra.
Három szakaszra osztottam a kísérletet, most az elsőnél tartok (csak a dokumentálás végett: tulajdonképpen az egész májusban kezdődött a Merlinben, majd másnap egy vidéki helyszínen vált szokásommá):
1. ráugrás ismerős férfiakra
2. ráugrás ismerős és ismeretlen férfiakra
3. ráugrás ismerős és ismeretlen nőkre
(esetleg 4.: ráugrás macskákra, de erről hajnali fél hat körül vendégségben lévő HB barátnőm és vendégségben lévő Anna orosz barátnőm - akinek egy könnyedebb lefutású alkoholmérgezést köszönhettem a közelmúltban - lebeszéltek.)

A könyvnek valami frappáns címet kell adni, pl. Jump!

Aus der Redaktion (nicht live)

2008-05-27T19:20:00.003+02:00

Kolléga a folyosó túlsó végéről megáll kolléganővel egybeérő asztalunknál:
"Mostanában szép kolumnákat írtok" - és mindkettőnkre rámosolyog.
Kolléga két asztallal odébbról:
"Mi történt veled, Thomas, motivációs tréningen vettél részt?"

Utóbbi pár óra múlva telefonálás közben: "Igen, és ott az autó mellett Milka csokoládé színben."

2008-05-27T18:51:00.008+02:00

Úgy meghúztam tegnap edzésen a hátam, hogy a mélyebb levegővételeknél, sóhajtásoknál, gurgulázó nevetéseknél és tüsszentéseknél nagyon fáj. Ez természetesen nem befolyásolja péntektől esedékes ötnapos kiruccanásomat BB szülővárosába, Lyonba (aki egyébként legutolsó találkozásunk óta családapa, híres producer és dagadt lett).

De már az elején elkalandoztam attól, amit voltaképp írni akartam: azon töprengtem ma Kreuzbergben, miután megtaláltam végre a guarana lelőhelyet és kerékpáromon eszegettem a töröktől vett wasabis mogyorót, hogy akkor mi a francnak is megyek én haza?

Nem találtam rá racionális választ.
Nem racionálisat többet is.

Még egy kis Berlin

2008-05-25T23:22:00.007+02:00

Ma megvettem a repülőjegyemet Hungariba. Kicsit több mint három hét múlva ismét hazámban követhetem alapelveimet, a szórakozást és szórakoztatást.
Persze minden teljesen más lesz, mint amikor február elején eljöttem. Legfőképp az nem valószínű, hogy azokkal a pajtásokkal fogok dolgozni, akikkel 2004 január eleje óta mostanáig dolgoztam. Ez egy bánatos szmájlit érdemel: :(

Továbbá.
Annak örülök, hogy sikerült ismét egy hosszabb időszakot Hungari nélkül eltöltenem*. Ez már önmagában nagy eredmény, amin tulajdonképpen 11 éve folyamatosan keményen dolgozom (meglehetős sikerrel).
Aztán már csak azt szeretném, hogy legalább olyan klassz legyen a maradék 2008, mint amilyen 2007 volt. És hogy a végén legyen már végre egy szép nagy happy end, hogy nyughatatlan természetem pihenhessen végre egy kicsit.

*Ennek eredményeként legalább augusztus végéig nem folyok bele a kollektív panaszkodósdi, -kurvaanyázósdi, -dögöljön meg a szomszéd tehenesdibe. Ezen kívül nem fogom úgy képzelni, hogy az éjszakában folytatott small talkok egyetlen lehetséges módja a szellemeskedős beszólás/cinizmus.
Augusztus végén viszont elkezd támadni a parlagfű.

2008-05-19T20:52:00.000+02:00

Na, ennek a blognak a névadója, Fatboy Slim sosem lesz többé Fatboy Slim.

Next to the Dalai Lama

2008-05-19T19:37:00.009+02:00

Mostantól minden más lesz: percekig két méterre állt tőlem a dalai lama. És beszélt hozzánk. Az egyik német lakótársam szerint azóta sokkal energiadúsabb vagyok (szerintem csak nem voltam ma dolgozni), ellenben azt határozottan érzem, hogy megváltozott az aurám. Azért állítólag még tennem kell, hogy következő életemben egészen biztosan ne legyek giliszta vagy Bíró Ica.

Amúgy ez sokkal érdekesebb élmény volt, mint amikor a George Clooney megkérdezte, hogy hogy vagyok, vagy amikor a GusGus egyik tagjába botlottam egy szinte teljesen üres reykjavíki bárban, akinek be is mutattak, de nem mertem rákérdezni, hogy "olyan ismerős vagy te nekem, nem te vagy a gusgusos srác, akinek két hete voltam a koncertjén?". A dalai lamat persze egyből megismertem, pedig nem ő volt az egyetlen bordó-narancssárga ruhás szemüveges. És milyen lehet már a XXI. század egyik legismertebb arcának lenni.

2008-05-17T00:35:00.001+02:00

Számos közlendőm van az elmúlt napokról, de ebben most a fáradtság, holnap pedig Hamburg akadályoz meg.

2008-05-17T00:31:00.002+02:00

a youtube világában található egyik felvételre, melyen capoeirát üzök egy brit harcostársammal, érkezett egy üzenet:

the girl has a nice style! I like it :D

most ennek örülök.
és újra hello ékezetes betűk (már amelyiket megtalálom)

2008-05-12T22:54:00.003+02:00

Hat azt meg majdnem elfelejtettem leirni, draga barataim, hogy ma szerepeltem a cseh közszolgalati radio hajnali 5.45 perckor kezdödö adasaban. Feltetelezem, hogy eber (hosszu e az elsö) tömegek hallgattak hangomat.
A lentebb taglalt esemenyröl osztottam az eszt, kiemelve a kulminalodo nemetorszagi langos-helyzetet.

2008-05-12T21:07:00.009+02:00

A Karneval der Kulturen iden azzal a legföbb tanulsaggal jart, hogy szinvonalas tömegrendezvenyt egyszerüen nem szabad belepö nelkül csinalni. Mivel 4 napon at csodas volt az idöjaras, mar szombat estere elviselhetetlenne valt a tömeg, vasarnap este pedig meeg nekem, tömegfilnek is menekülnöm kellett.

De volt egy csomo erdekes dolog: peldaul legalabb harom langosos stand, amiböl csak az egyik irta ugy a nevet, hogy Langosch, a többi magyarosan, ekezettel, ami nekem itt most nincs ugye (atlag 3 euro/Stück darabja). Az egyiknel arultak valami langosteszta alapu fankszerü kepzödmenyt is, amit Hungariban sosem lattam (pedig sok mindent lattam mar, draga barataim), ezen elgondolkodva arra jutottam, hogy külföldön akar a szalamis kenyerre olvasztott törökmezet is el lehet adni honi specialitaskent. Alkalmam nyilt tovabba folyamataban megfigyelni, mikent valik sapadtbol elöbb üde rozsaszinüve, majd rakvörösse egy berlini ska (Berlin Boom Orchestra) zenekar enekese a kb. masfel oras koncert alatt.

Klassz volt meg a Forro in the Dark is, melynek a zeneszei korabban olyanokkal jatszottak együtt, mint Beck, Tom Waits, Johnny Cash, Lounge Lizards vagy M. Laszlo Tavolodo nagy kedvence, a Klezmatics. Es akkor itt ragadnam meg az alkalmat: mondja mar meg valaki vegre, h M. Laszlo Tavolodo miert hagyja ki rendre a brazilokat a Vilagzenei szinpad programjabol, ellenben miert szerepeltet tul bizonyos zenekarokat Szigetröl Szigetre (ez a kerdes amugy mar evek ota kinoz, remelem iden vegre lesz alkalmam föltenni).

Aztan meg az is törtent, hogy Vladimir baratommal egy nyilt rodaban megint megmutattuk, hogy a mi iskolank üzi a legdinamikusabb, legfantaziadusabb, legelegansabb capoeirat szeles e földkereksegen, a török rocktol viszont felidegesitettem magam, ittam ellenben finom ghanai banansört, amiben tenyleg banan volt es nemcsak aroma, es eszrevettem, hogy valamiert minden szingli nö, aki fekete kisgyereket fogad örökbe szegeny afrikai orszagbol, uj csaladtagjat különleges eröszeretettel cipeli a kongasokhoz, gondolom azzal a celzattal, hogy had szokja a kicsi ösei ritmusgazdag kulturajat, es azzal a tulajdonkeppeni eredmennyel, hogy a gyermek koran hallaskarosultta valik.

2008-05-12T21:03:00.002+02:00

Berlinben (hol mashol?) - iden az egyik kolleganöm meglatasa szerint novembertöl aprilis vegeig november volt, es a harom hetig tarto aprilisi esö utan semmi okom ra, hogy ezt ketsegbe vonjam - az ember egyszerüen nem hiszi el, hogy jora fordulhat az idöjaras. Ehhez kepest ma, azaz majus 12-en tetötöl talpig megfürödtem a Wannseeben, barnultam, az arcom pedig enyhen megpirult.

2008-05-07T18:28:00.005+02:00

Ha lehetne kommentelni, megfuttatnam azt a kerdest, hogy mas is ugy van-e vele, hogy rakattan egy szamra, es akkor hetekig azt hallgatja, meg olyankor is, amikor nem akarja. Eddig csak a brazilnal eszleltem ezt, de ö nem annyira er, mert egy napon születtünk, tehat eleve determinalt a hasonlosag.
Most ezzel a Milyen allat? cimü vadiuj PUF szammal vagyok igy. A közepen van ez a "Bolond a sziv..." kezdetü sanzonos resz, amire különösen ra vagyok kattanva. Majd jelzek, amikor kevesebbszer kezdem meghallgatni, mint napi harminc alkalom.
A közelmultban hasonlokeppen jart a RotFront, Cassia Eller, Mimi Maura es a Csillag vagy fecske Erik Sumo feldolgozasban.

2008-05-07T18:12:00.002+02:00

Az a baj ezzel a varossal (Berlin), hogy a veletlenek folyton keresztülhuzzak a szamitasaimat. Tegnap este tizkor is biciklizem haza a Prater nevü legnagyobb berlini sörkertböl (melyre a regi lakas konyhaablakabol pont ralattunk), amikor hopp, aznap masodszor is belebotlok az itteni edzömbe es Vladimirbe, aki edzötarsam es hatalmas cimboram egyben. Rövid beszelgetes utan kiderül, hogy azert kerültek enyhen ittas allapotba, mert Vladimir ortodox vedöszentjet, egy bizonyos Szt. Györgyöt, a sarkanyölöt ünnelik (bocs, ha ez valakinek evidencia), es ezert most mennek tovabb meg jobban megünnepelni Györgyöt. Kis unszolas utan kötelnek alltam, igy aztan igen jo hangulatban kettöig szorakoztunk az Acudban.
Az aranysarga magassarku cipöm volt rajtam, mire az egyebkent nagyon visszafogott, mar-mar felenk edzöm megjegyezte, hogy ö pont ilyen cipös csajt akar. (Ide raknom kell egy szmajlit: :)

home

2008-05-05T21:59:00.004+02:00

összesen öt nap es harom varos; egy bena kezdes a draga gy-vel; pentek ejjel: zp - vittula - merlin; szamtalan jägermeister es meg szamtalanabb mulatsag; enek a szakado esöben a kompaniaval, pont mint 12 evvel ezelött; az azota kinaba es olaszorszagba tavozott ket kolleganö a castroban; egy meglepetes, ami jol sült el, de felmerhetetlen következmenyekkel jar; a megnemesedett arcelü kollega es a masik, aki melyen hisz a popban; s. baratnö, aki a varos legvirgoncabb tancosa; a komikumba torkollott antre; a hotelnak alcazott gyär; az ägy, amin a boldogsagtol ugy ugraltam, mint egy öteves gyerek; a hatmasszazs, amiert nem kell külön kervenyt benyujtani; egy szakallas ferfi, akire felebarati szeretetböl ugrottam ra ketszer es egy kekszemü, akire azert, mert elboritottak a boldogsaghormonok; egy rosszkedvü szemüveges, aki mindig beszol; egy auto, amit mar nem kell füteni; 14 uj popdal, melynek a fele pazar; a feherruhas cimborak a kinai faragott szobrok elött; e. baratnö, akivel szuper reggelizni es ebedelni, mivelhogy life is a piknik; hat darab lila vagy kek folt; egy uj szürke öv a dzsungelharchoz; a megreccsent terdü harcostars; igazi viragok es a felfujhato haverjuk, ami most anyukam asztalan all; eperleves, szölö, mezes zserbo, tulcukrozott tea, benzinkutas szendvics, gombapaprikas, gyöngytyuk leves, szarvas vadasmartassal; csok, könny, öleles, pacsi, puszi es minden egyeb, ami egy peldas romana füzetben elöfordulhat.

es az a döbbenetes bizonytalansag, amit mindezek egy resze magaval vonz.